Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910

1910. augusztus

95 2. A leány- és fiókegyházak, a missziói körök és szórványok behatóbb gondozása. Minden jel arra mutat, hogy számbeli veszteségek legnagyobb arányokban ezeken a helyeken érik egyházunkat az áttérések és reverzálisok utján. Az idegen felekezetbeliek közé ékelt, elszigetelten élő hittestvéreinkből a kellő gondozás hiányában kivész az evangélikus öntudat. Lassanként nemcsak tényleg, hanem névleg is megszűnnek evangélikusok lenni. A földrajzi szétszórtságnál fogva kialvó felben levő evangélikus öntudat felébresztése és ébrentartása ezeken a helyeken tehát szintén elsőrendű érdeke egyházunknak, amitől anyagi áldozatok árán sem szabad visszariadnunk. E részben az összes egyházmegyék felhivandók volnának a saját kerületükre vonatkozó részletes javaslatok kidolgozására. 3. A lelkészképzés kiegészítése. Lelkészeink a theologiáról anélkül lépnek ki a gyakorlati életbe, hogy az adminisztráczióra megfelelően előkészíttetnének. Sőt magában az Alkotmányban lefektetett adminisztráczionális szabályokban sincs kellő jártasságuk. Szerencsés az, aki jól adminisztrált egyházban kezdi meg életpályáját segédlelkész gyanánt. Akinek azonban a véletlen nem juttatta ezt osztályrészül, az csak hosszas küzdés és gyakori csalódás után, a saját és egyháza kárán okulva, sokszor késő évek múlva szerzi meg az adminisztrálás körüli jártasságot. Elkerülhetlenül szükséges tehát, hogy már a theológiai akadémián ismerkedjenek meg a lelkészjelöltek egyházi alkotmányunk rendelkezéseivel, egyházunk közigazgatásával, sőt azokkal a világi közigazgatási tennivalókkal is, amelyeknek ismeretére mint egyházközségi lelkésznek szüksége lesz. 4. Gyakoribb egyházlátogatások. Alig szenvedhet kétséget, hogy az ellenőrző vizsgálatok teljesitése minden esetben csak jó hatású lehet