Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910

1907. szeptember

5 Ô üdvözlésre a kitüntetett püspök a bennső hála szavaival válaszolt, kifejezve mély meghatottságát, igaz köszönetét az egyházkerület tisztelgő közönsége által vele és családjával szemben tanúsított figyelemért. Ugyancsak 18-án délután tartotta meg a kerületi gyámintézet közgyűlését, melyet 5 órakor a Liszkay János kishonti alesperes, rimabrézói lelkész szónoklatával gyámintézeti istentisztelet, majd 6 órától kezdődőleg a szokásos egyházkerületi előértekezlet követett. A közgyűlési tárgyalás Geduly Henrik főjegyzőnek a reggeli istentiszteleten mondott bevezető könyörgése után szeptember hó 19 ón reggeli V2IO órakor a templomban vette kezdetét, majd ugyanazon nap délután és másnap az egyház dísztermében íolytattatott s ugyanott fejeztetett be harmadnap. 1. (Z) Egyházkerületi felügyelő a közgyűlést következő beszéddel nyitotta meg: „Üdvözlöm elsőnek szeretett főpásztorunkat, ki ernyedetlen buzgó szorgalmával és munkásságával hozzá való ragaszkodásunkat ós bizalmunkat kiérdemelte nemcsak, — de tisztelettel viseltetik irányában mindenki az egész országban! Jól esik tapasztalnom, hogy legutóbb legmagasabb helyen is méltányolták érdemeit, és nagy kitüntetésben részesült; . . . nem csak azért, mert a kitüntetés a legérdemesebbet érte ; de mert abban az 1848. XX. t.-cz. szellemének a megvalósítás felé egy lépéssel ismét közelebbjutását látom, — kivált ha igaz az, ami közszájon forog, — bogy ez a hazafias nemzeti kormány püspökünket nagyobb kitüntetésre terjesztette volt fel, és hogy ez kicserélődött, ennek okát kizárólag bizonyos részről felhozott azon aggályok képezték, mintha a csekély javadalmazással bíró protestáns püspökök az udvari ünnepségeken való részvétellel járó költségeket meg nem győznék ! Nem bocsátkozom ezen némelyek szerint tényleg felmerült feltevések ellen vitatkozásba; — bár megtudnám védeni álláspontomat, mert hiszen abból, hogy püspökeink szerény anyagi javadalmazással birnak: — nem az következik, hogy érdemeiket megfelelően ne jutalmazhassák, hanem az, hogy azl848. évi XX. t.-cz. értelmében oly javadalmazásban kell őket részesiteni, hogy az állásukkal járó kiadásoknak is megtelelhessenek !