Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1901. szeptember

— íso — val ós gyámintézeti segély ügyünkkel, — továbbra is akarok maradni hűséges munkása gyámintézetünknek, tanácsosai' és közreműködéssel segiteni azt ott, ahol kelFés lehet. De bármennyire is szeretem az ügyet és bármennyire tudom hálásan méltányolni az irántam újonnan nyilvánult, engem lekötelező s talán meg sem érdemlett bizalmat, mégis — fogyatkozásom érzetében — kénytelen vagyok, hivatkozással a mult és ezen évben is tett nyilatkozataimra — ezen tisztemet, melyet oly sokáig egy elődöm sem viselt és a mely most már sok irodai munkát igénylő valóságos hivatallá vált — letenni és visszaadni azt a mélyen tisztelt közgyűlésnek ismételt legmelegebb köszönettel, azon kegyes bizalom- és mindazon jó indulatért, melylyel igénytelen és szerény törekvésemet támogatni méltóztatott. — Alázattal kérem a mélyen tisztelt közgyűlést, kegyeskedjék engem békességben elbocsátani, személyem mellőzésével uj választást elrendelni és az egyházi elnöki teendőknek ideiglenes elintézésére az érdemes kerül, gyámint. jegyzőt, vagy az egyházmegyei gyámintézetek tisztre nézve legidősb elnökét felhatalmazni. — Isten áldása légyen kerül, gyámintézeteinkkel és egyházainkkal 1" A kerületi gyámintézeti közgyűlés ezen elnöki évi jelentést feszült figyelemmel végig kisérve, gyámintézetünket a jelentést tevő egyházi elnökkel együtt az Istennek továbbra is oltalmába és megáldatásába ajánlja, — gyámintézetünk minden rangu és rendű jótevőinek és ügyvezetőinek emberbaráti és önzetlen munkálkodásukért hálás elismerést mond, első sorban a közgyűlés köztiszteletében álló és közbizalmában részesülő egyházi elnöknek, Dianiska Andrásnak, jó, nemes és igaz ügyünk ezen kiváló és érdemdús első bajnokának, — a mily mértékben örömmel értesült arról, hogy gyámintézetünk ügye több egyházmegyében, nemkülönben a női és ifjúsági egyletek körében is a lefolyt évben újból jelentékenyen fellendült, ép oly mértékben fájdalmát fejezi ki a felett, hogy némely vidéken egyre pangó, sőt itt-ott visszaeső is a gyám intézeti élet; — a halál által körünkből elszólított Justh Sámuel István XIII szepesvárosi főesperes, — kerül, gyámintézeti volt