Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1901. szeptember

- Í3Í pénztárnoknak és Ohotvács Endre, volt sárosi főesperesnek nevét, emlékét, a gyámintézet körül szerzett bokros érdemeiket itt jegyzőkönyvileg megörökíti; — az áldott némethoni Gusztáv Adolf egyletnek forrón érzett szivhálát küld azon soha meg nem fogyatkozó testvéri szeretetért, melylyel — újabb időben uj téren nagy elfoglaltsága daczára — hazai evang. szegény egyházainkat az előző évben is oly hathatósan és nagy áldozatkészséggel támogatta és segélyezte, — és végre a tisztéről és az ügyvezetésről végleges megválását és visszavonulását jelentő egyházkerületi gyámintézeti egyházi elnök, Dianiska András, — mint érdemeire, buzgóságára, egyházi szegénységügyünk ismeretére és felkarolására, a némethoni evang. segitő körökben, egyleteknél befolyása és segélyközvetitésére, egyáltalán pedig bölcs vezetésére nézve a gyámintézeti ügyek terén ez idő szerint csaknem pótolhatlan férfiú iránt osztatlan bizalmat szavaz, az általa kért és kiírandó egyházi elnök választására nézve ezen jegyzőkönyv következő pontjában intézkedvén. III. Radvány István, világi elnökünk jelenti, hogy a kerül, gyámint. egyházi elnökre a mult évben elrendelt választás ki lett irva, hogy erre az egyházmegyei gyámintézetek részéről a szavazatok beérkeztek, hogy ezek a mai napon megtartott kerül, gyámint. előértekezleti ülésen felbontattak és kifogástalanul kiállitottaknak találtattak. Jelenti továbbá, hogy a 11 között 10 egyházmegyei gyámintézet Dianiska Andrásra, mint újból egyházi elnökre adta szavazatát, egyik egyházmegyei gyámintézetünk más egyénre szavazván, -— minek alapján kimondja, hogy a legközelebbi 6 évre terjedő időtartamra is Dianiska András lett újból — csaknem egyhangúlag — a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerületi gyámintézet egyházi elnökének megválasztva. A közgyűlés ezen jelentést és magát a választást riadó éljenzésekben kitörő tetszéssel és lelkesedéssel fogadta. Ámde, miután Dianiska András a közgyűlés szine előtt — hálás köszönetét fejezvén ki különben azon bizalomért és szeretetért, melylyel ezúttal is kitüntetve lett — és ismert szerénységével felemiitvén azt,