Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1901. szeptember

- 12? vigasz nélkül marad a panasz, orvoslás ne'lkül a baj. Gyengeségünkre vall e tény, de int egyszersmind fokozódottabb tevékenységre és áldozatkészségre. Lelkesednünk és lelkesítenünk kell a szent ügyért új segélyforrásokat keresve. Annál is inkább kötelességünk az, a mennyiben alig volt idő, melyben a szeretetben megnyilatkozó hit hatalmára nagyobb szükség lett volna, mint ma; folyton új meg új sebeket ejt szentegyházunk testén a szegénység, a közöny és az ellenséges külárarnlat. Minél inkább tágulnak a megalakult uj viszonyok hatása alatt azon kötelékek, a melyek az egyeseket az egyházhoz fűzik, annál inkább szükséges a hitbuzgóság ápolása, az áldozatkészség megnyilatkozása és a mentő, erősítő, vigasztaló evangyeliomi szere// tetnek erőkifejtése. A miénk a munka, — az áldás az Uré! Ot kérjük azért, a kitől alászáll minden jó adomány és minden tökéletes ajándék. — — — Kerületben, egyházmegyékben és egyházközségekben igyekeztünk ez évben is az Ur parancsolta munkát teljesíteni. Hálás köszönetünk illeti mindazokat, kik minket abban támogattak, ügyünket szeretetteljes lelkülettel felkarolták és ennek érdekében működtek; — első sorban ismét nemeslelkű és közszeretetben álló főpásztorunknak, Zelenka Pál püspök Ur r / O Méltóságának azon 200 korona szeretetadományaért, melyet most is — már tizenharmadik izben — két sorssujtott lelkésztestvér segélyeztetése czéljából gyámintézetünknek rendelkezésére bocsátott; — továbbá nobilis gondolkozású egyházkerületi Felügyelőnknek, valamint mélyen tisztelt kerül, gyámint. világi elnökünknek, a kik alapítványaik által szegényeink részére új segélyforrásokat nyitottak, ugy, hogy azokból évről-évre állandólag segélyt nyujthatunk. Hálával tartozunk egyházkerületi gyámintézetünk 32 év óta működő érdemes jegyzőjének és új pénztárosának azon tiszteletbeli és díjtalan, de mindenkor szives, készséges és pontos fáradozásért, melyet ügyünk érdekében ezidőszerint is kifejtettek, — valamint az egyházmegyei gyámintézeti buzgó elnököknek, kikkel az év folyamán gyakran érintkeztem és a kik a gyámintézet ügyét az egyes esperességekben képviselték és vezették. Évi gyűlésünk ezen órájában megérdemlik a hálás megemlékezést azok is, kik gyámintézetünk szolgálatában évtizedeken át hiven állottak, de a kiket az Ur körünkből elszóllitott: Justh Sámuel Istvánt, XIII szepesvárosi