Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1901. szeptember

— . 128 .— főesperest, egyházmegyei gyámintézeti elnököt és kerületi gyámintézetünk 12 éven át hűséges pénztárosát; — valamint Chotv ács Endre, sárosi főesperest, a kik buzgó és önzetlen működésűk által neveiket évkönyveinkben megörökítették. A vesztesség fájó tudatával áldjuk emlékeiket. Az ujon választottakat: Wéber Samu, XIII szepesvárosi főesperest, Strauch Béla, ott alesperest, dr. Lorx Sándor, megyei tiszti főorvost, ott világi, — Ujágh Károly, ott egyházi egyházmegyei gyámintézeti elnököket, valamint dr. Zelenka Lajos, miskolczi kir. törvényszéki birót, mint a hegyaljai egyházmegyei gyámintézet világi elnökét tisztelettel és örömmel üdvözöljük, sikert és áldást kívánván további buzgó közreműködésükre szamaritánust munkánkban. Örömmel jelentem, hogy az egyházmegyei gyámintézetek gyűjtése 278*94 korona többletet mutat fel az előző évhez viszonyítva, hogy nevezetesen a XIII szepesi város 1368.19 (+65.18) a VI szab. kir. város 1324.59 (+162.02), Görnör 1008.— (+59.75) Tiszavidék 784.18 (+ 61.76), Hegyalja 538.31 (+2.83), Tátraalja 360.18 (+22.64) és Kishont 257.54 (+52.64) korona gyüjtéseredme'nynyel 427 korona többletet mutatnak fel; — ellenben a már eddig is keveset gyűjteni szokott négy egyházmegye: Liptó csak 194.77 (- 121.55), Sáros 163.61 (— 6.99), Brassó 118.— (—0.72) és Árva 67.51 (— 8.79) korona csekély gyűjtéseiknél 138*06 koronával kevesebbet adtak, mint a mult évben. Az összgyüjtés eredményéről szóló kimutatást, a gyámintézet szent ügye szolgálatában különösen buzgólkodó és áldozatkészen adakozó egyházközségek jegyzékét, valamint azon egyházközségeknek is elősorolását — a melyek ezidőszerint sem tettek az alapszabályok követelményeinek eleget — a mai gyűlésről felveendő jegyzőkönyv fogja ugyan hozni; de azért e helyen sem lehet elhallgatnunk azt, sőt sajnálatunkat kell hogy kifejezzük a felett, hogy tiszai egyházkerületünkben — a mi már évek óta nem fordult elő — ez évben 8 anyaegyházközség egyáltalán nem adakozott — és ezek sorában oly egyházközségek is vannak, a melyek tetemesebb gyámintézeti segélyben részesültek, a melyeket tehát már a köteles háladatosság is kell, hogy adakozásra kötelezzen. Ilyen hideg részvétlenséggel szemben kérdezzük: hogy és miképen segitsen a gyámintézet azon