Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1900. szeptember
azon intő jelének, melynélfogva egyházunknak minden igaz és hű tagja szükségét érzi annak, hogy elfoglalt helyén most mindenki kettőzött buzgalommal és éberséggel álljon őrt. Szinte megdöbbenéssel veszszük észre ugyanis, miként növekszik számban és vakmerőségben korunk réme, — az anarchismus, mely feldúlni s felforgatni törekszik a mai állami és társadalmi törvényt és rendet s megdönteni mind azt, a mi az emberiség előtt becses és szent s mindannak romjain gyilkos kézzel a maga rémuralmát állítani fel Csak legközelebb is alig csendesedett le felháborodásunk azon rémtett felett, mely áldott emlékű Erzsébet királynénktól fosztott meg minket, magyarokat; — a mai társadalom esküdt ellenségei újból az egész művelt világot megrendítő életjelt adtak magukról az olasz király életének kioltásával. Ki kételkednék pedig a felett, hogy szigorított nemzetközi törvényekkel e bajt nem lehet alaposan gyógyítani ?! A törvény csak sujt és büntet, de a gyomot gyökerestől nem irtja ki. E rémes társadalmi kinövésnek az okát keresvén : azt abban a téves tanrendszerben kell feltalálnunk, mely önczélnak tekintve a tudományt, azt tartja főfeladatául, hogy a tudomány ismereteivel minél inkább megtömje az ifjúság értelmét s a közben a sziv vallás-erkölcsi képzését elhanyagolja. Arra kell tehát gondunknak lenni s következetesen arra kell törekednünk, hogy az ifjú nemzedék s vele az emberi társadalom összes osztályai visszavezettessenek a vallásnak szivetlelket nemesítő, az élet küzdelmeivel megbékítő s minden viszonyok közt megnyugvást adó életforrásaihoz. De szükséges, hogy mindenki kettőzött éberséggel és buzgalommal álljon őrt a maga helyén azért is, mert fájdalom, a józan haladásnak olyan törekvés tolakodik útjába s a mi felekezetünknek is olyan irányzat áll szembe, a mely vallási türelmetlenséggel táplálkozik, gyülölelet szít testvérietlenül s megfeledkezve a kristusi szeretetről. S teszi ezt a keresztyénség leple alatt keresztyéntelenül s a hazafiság álarcza alatt hazafiatlanul bomlasztva a nemzeti egységet s felekezet szerint széttagolva a társadalmat, melynek pedig egyetértésre s vállvetett összműködésre volna szüksége.