Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1900. szeptember

Legekklatansabb példája ennek az úgynevezett néppárt, — a mit ugyan nem szívesen említek meg, mert gyűlésterműnkben a politikának még a látszatát is kerülni óhajtom, — mégsem hunyhatok szemet olyan politikai cze'lzat felett, melyet felekezeti egyoldalúság és kizárólagosság vezérel s mely még az állam kormányzatát is e szerint kívánja idomítani. Nem kisebb hatást gyakorolhattak a képviselők ily tömeges megjelenésére, s nem kevésbbé intenek mindnyájunkat az éber őrállásra az egyházpolitikai törvények következményei is, melyek ránk nézve annyiban károsak, hogy híveink számát mindinkább fogyasztják. Hiszem különben, hogy eljön az idő, mely ez ártalmat kiegyenlíti s a kormányzati bölcseség meg fogja találni a gyógyszert, mely közmegnyugvást szerez. S végül, hogy egyházunk igazai s érdekei felett mindenki kettőzött éberséggel és buzgalommal álljon őrt, erre nézve komoly intőjelet képez a közelmúltban történt azon tény, hogy a hazai keresztyénség 9 százados emlékünnepére a protestánsok meghívást sem kaptak. Mily szép és lélekemelő lett volna pedig ez emlékünnepet igazán a hazai összes keresztyénség országos ünnepévé tenni, mely a keresztyén felekezeteket közelebb hozta volna egymáshoz s összeolvasztotta volna a sziveket és lelkeket a közös keresztyéni tudatban s a testvéri és hazafiúi együtt/ érzésben. Ámde a mellőzés bizonvosan azért történt, mert az idegen földről szított s itt felülkerekedett vallási gyűlölet és türelmetlenség megtagadja a mi keresztyén voltunkat. Legyen nekik az ő hitök szerint. Mi továbbra is tántorithatlanul hiszünk a mi megtartónk és erős várunk, Istenünkben és hiszünk az igaz keresztyénséget diadalra segitő és vezérlő Jézus Krisztusban, kinek nevében a közgyűlést megnyitom. A megnyitó beszéd által keltett általános lelkesedés között, a püspök tolmácsolva az egyházkerület bizalmát és nagyrabecsülését a felügyelő iránt, kivánja, hogy azon a magaslaton, melyre őt a közbizalom állitá, mindig magas felfogással munkálkodjék egyházunk javán; kivánja, hogy az isteni gondviselés vezérelje életsorsát boldogan s maradjon továbbra is az, a ki eddig volt, a haza és az egyház hű és lelkes vezérférfia.