Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. április

x engedő, lelkes szolgálatairól a jő ós valójában nemes férfiak kiválóbbjának erkölcsi képéről a ragyogó emléket. Siri álma békés, ragyogó emléke legyen áldott! (Lenyomat a tiszai ág. h. ev. egyházkerületi „Körlevelek" 1807. évi utolsó füzetéből, a LXI. körlevélből.) EMLÉKBESZÉD. A tiszai ág. hitv. evangelikus egyházkerület által PÉCHY TAMÁS emlékére. Miskolczon, 1898. évi április 14-én rendezett gyászünnepélyen mondotta Glauf Pál esperes, egyházkerületi főjegyző. Textus: Kolossal). 11. v. 5. Jóllehet, testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülve és látva a Ti rendtartástokat és Krisztusban való hiteteknek erősségét. Gyászünneplő Gyülekezet! Nemcsak önmagához méltó erkölcsi kötelességet teljesít a tiszai ág. hitv. evangelikus egyházkerület; de egyszersmind ugy a saját, valamint a kebelében létező egyházi és iskolai testületek, a tisztviselők és hivek közérzületének, közösen ápolt kegyeletének sugallatát követi, midőn Istenben megboldogult felügyelője, néhai Pécliujfalusi Péchy Tamás emlékének gyászünnepet szentel. Ott voltunk ugyan mindnyájan az alsó-kázsmárki ősi udvaron felállított gyászravatal körül: ha személyesen nem is, de szivünk fájdalmával mindnyájan ott voltunk. A veszteségtől mélyen sújtva s megilletődve helyeztük le az őszinte gyászt jelentő koszorúinkat; bucsut vettünk elesett világi vezérünktől, a ki azelőtt csak pár nappal még egyházkerületi gyülésünkre is eljött volt, hanyatló testi erővel s talán már csak lelke sejtel emszerü vágyától fentartatva, hogy elbúcsúzzék tőlünk. Mintegy ez utolsó látogatását viszonoztuk tehát szomorúan, aztán kikísértük a temető domboldalán megnyílott családi sírboltba, a melynél áldó sóhajainkat hagytuk ott — sirőrökül. E sirőrök liiven kitartanak ugyan, de melléjük jegyül egy emlék fát is szándékozunk ültetni még. Emlékfát, melynek élet-