Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. április

IX egyházi közszolgálattal, a magas műveltség a vallásossággal nemcsak nem ellenkeznek, de kölcsönösen kiegészítik egymást, mint olyanok, melyeknek harmóniáján egyedül épülhet fel az ember valódi szellemi és erkölcsi nagysága. A Te nagyságodhoz azokon kivül még egy nemes tulajdonság járult hozzá kiegészitoleg, t. i. családfői gyöngéd szereteted, hűséged, gondosságod. Minélfogva ravatalodnál, 69 évre terjedett életpályád ez előttünk sötétlő határdombjánál, szintén ugy elmondható az a rövid, de a legnagyobb méltatást jelentő szó, melyet az evangyéliom szerint a Golgotha keresztjénél ama pogány százados a kiszenvedett Idvezitőről mondott: „Bizony, ez ember igaz volt." Oh miért is van halál, enyészet, mulandóság, hogy el kell vesztenünk emberi nemünk legjelesbjeit is, a kiknek világító életszövétnekiik biztató fényt vet a létért való e sivár földi küzdelemre; — s a kiknek életpéldájából oly jói esik látni, hogy mégis van eszmény, hit, — van egy magasabb erkölcsi világrend, van mennyei üdvösség ?! — Hiába! — Az irás szava szerint: „Elvégeztetett dolog az emberek között, hogy egyszer meghaljanak; azután pedig Ítélet lészen." Meg kell tehát keresztyénileg nyugodnunk Istennek e tanácsán is, melynél fogva levette a megboldogultról gyötrelmeinek keresztjét s megadta neki az örökélet üdvét. Idvezült szelleme még egy utolsó ölelésre tárja ki karjait felétek megszomorodott családja, rokonok, barátok és résztvevők. De viszont a vesztes s megilletődött szivekből feléd is búcsúsóhaj emelkedik, Idvezült Halott, — adjon az édes hazai föld honfiúi szivednek csendes nyugodalmat s a halhatatlanság'dicsfényébe öltözött emléked legyen áldott, — áldott örökké. Ámen. A sirbolt felett Ujj József helybeli ev. ref. lelkész bevezető beszéde után Doniján Elek, mint a kázsmárki fiókegyháznak lelkésze Fancsalból, mondta az imát és az áldást. Délutáni 5 órakor már otthonában volt a dicsőült porhüvelye. Ott hagytuk szép kilátást mutató domboldalban, árnyas fák közt, boldog pihenésre. Elvittük azonban s éltetjük büszkén és hálásan haza, egyház- és családszeretetről, Isten adta nagy tehetségeinek nemes módon és önáldozattal értékesítéséről, oda-