Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1894. szeptember

— 56 — melylyel kérelmünket meghallgatva, házaikat és sziveiket feltárták előttünks otthonukban kedves otthont adtak nekünk. Üdvözlöm e jelentőségteljes alkalomadásért: egyházuk belső háztartásába betekintésre, nagyobb szabású alkotásainak szemlélésére, viszonyaikkal és tényezőikkel megismerkedésre, s azon egyházias közszellemnek élvezhetésére, mely itt világitó és melegitő láng, tudja e helyi érdeket a közérdeknek alárendelni, tud önmagáért hevüléssel kapcsolatosan a közjóért is áldozatkészen lelkesülni. Üdvözlöm a jó testvért, ez egyházat még azért is, hogy nagy és fényes múltjához hűen nem senyvedő vagy szenvedő, nem a hatalmaskodás által szétmarczangolt, vagy önérdek száraz töviseitől vérző, — nem hivalkodó vagy jajveszékelő, — hanem hitbuzgó, munkásművelt s nagyra törekvő s még a sirok árnyaitól is hagyományozok nagy száma égi fényével bevilágitott, arany kalászos mezejü városi egyháznak mutatja épületeiben és intézményeiben vonzó képét s ezzel nemcsak fokozza e találkozás örömét, hanem vágyat gerjeszt viszontlátásra, — reményt ily Sionoknak másutt is látására. Üdv ez egyház népének az Úrtól! Hármas ezen üdvözletem után és évi jelentésemet megelőzőleg, háromra nézve akarok, mint mindig, őszintén most is nyilatkozni. Hazánk s benne egyházunk, népek és vallások óceánjában e kis sziget erős hullámveréssel zaklattatik 4 év óta, annyira, hogy már alapjaiban rendül az ősi alkotmány, létében fenyegettetik a magyar állam. Változatos eredménynyel húzódó e válság, a maradás és haladás közt mindig folyó küzdelem felett most már a hátrahúzás és előretörés küzdelmévé vált annyira, hogy most már nem a történet tanúságaiból irányt kapott bölcseség, nem is a polgárság összességének egyenjogáért hevülő hazaszeretet, nem is a nyugodt körültekintés, — hanem a mindig rontó és bontó egyéni és testületi önérdek keresi, a hátrahúzok oldalán, a maga vélt igazát. S mint minden más, ugy ezen hullámveréssel is sok iszap és még több holt anyag kerül a felszinre és a partokra. Sokféle nyelvű és vallású államunk ezen helyzete, nem hagy egyet sem közöttünk érzéketlenül. Benhagyja a fatalisták nyugalmában azokat, kik e kis világon kivül mást nem ismervén sajátjuknak, éltükkel összeforrt e hazának boldogulásán gyermeki szeretettel csüngnek. De nem hagyhatja nyugton azokat