Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1894. szeptember

— 57 — sem, kik csupán holt keretet látván államban, egyházban, abba időnként változó, mindig azonban önző érdek durva ecsetjével mázolt képeiket gondolják ki- és behelyezhetőknek. A magyar nemzet nagy többsége azonban nem tagadta meg nobilis természetét most sem. Lassú léptekkel, óvatos türelemmel, sokszor önmagát beolvasztó engedékenységgel ment az 1848-iki törvény nagy alkotásainak valósitása felé. Lassú és józan ezen haladásában nem forrasztották fel, az itt-ott túlkapások, mindig hevülő, türelmes és számító politikánál azonban már hideg vérét. Jött azonban, a mire senki sem számitott, még pedig dúló árként: a törvénynyel szemben nyilvános engedetlenség, épp azok részéről, kit a törvény tiszteletére nyertek szellemvezetői hivatásuk által, kötelezést, — gőgös dacz az állammal és dölyfös kicsinylés a nem egyedül üdvözitőnek mondott többi egyházakkal szemben, — zarándoklás, majd a legrégibb ágyúknak az angyalvárból lehúzása a magyar állam önrendelkezési joga ellen, — az annyi vérbe és romlásba került kiváltságok tulmerész követelése. Az ily módon támasztott harcz felköltötte a jogérzületet, felvértezte az államnagyokat épp ugy, mint a gondolkodó hazafiakat s lőn, a természet rendje szerint: a zarándoklás nyomában országos egybesereglés, — jött a megtagadott rendeletre s merész támadásra törvényjavaslatok sora, annak beigazolására, hogy itt nem egyes egyházak akarata, hanem a minden egyház felett álló állam törvénye az ur, hogy itt a koronás királyon és a törvényhozáson kivül nincs más rendelkező hatalom, — hogy tehát nem kivülről hanem felülről és belülről kormányoztatik Magyarország, melyben nem egyeseknek, mások hátrányára váló előnyére, hanem a polgárság összességének egyenjogára való tekintettel hozatnak és hajtatnak végre a törvények. így jött bele a törvényhozás, a gondolkodó hazafiak közvéleményének istápolása mellett az u. n. egyházpolitikai reformokba, a melyek ugyan ma is még csak a megvalósulás lépcsőzetén állanak, ily alakban is azonban már, a szabad, egyenjogú, egyházak politikai befolyásától ment hazának jövőjéről szebb arczot mutatnak. S mutathatnak. Egy bilincscsel kevesebb. Az 1848-iki szellem feltámadt s hóditó útra tért újra. Útját sokféle befolyás állhatja ugyan, haladását azonban a szabadság,