Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 29 — a milyenbe eddig volt letéve a tiszai ev. egyházkerület kormányrudja s mennyire valósitod meg a nagy reményeket és várakozásokat, melyeket kiváló egyéniséged, munkásságod s tehetségedhez kötött a közbizalom 1! Hallván az imént elhangzott székfoglaló beszédedet, meggyőződtem, hogy a püspökválasztás olyan volt, a milyennek lennie kell, s a milyet én is vártam, kivántam és óhajtottam. A miket mondottál, azon széles látókörű programmpontokat s nagy horderejű eszméket ismételten hallottuk ugyan kerületi és egyetemes egyházi közgyűléseinken: mégis jól esett azokat tőled újból hallanunk. Mondád, hogy a betű öl, a szellem az, a mely éltet. Rövid mondás de igaz és gazdag tartalom rejlik benne egyházi életünkre nézve. Mert ámbár, a mint emiitetted, nincsen törvénykönyvünk, mely egyházi életünk minden alakulását és mozzanatát positiv rendszerbe szedné s mintegy megrendszabályozná; de a mi bennünket mindeddig kisegitett s ezentúl is kisegitőnk lesz, az amaz alapmondásodnak — a szelleme. E nélkül sokszor megtörténnék, hogy a tagok egymásra tukmálnák véleményüket: igy azonban a döntő szempont közöttünk mindig az egyház közjava, közérdeke. Helyesen emelted ki, hogy a mi egyházunk, tanitó egyház; mert nekünk csakugyan iskoláinkban kell egyházunk jövőjét keresnünk és fejlesztenünk. Igazad van, midőn annyira súlyt fektetsz tanintézeteinkre, mert azokban, mint a tudományos míveltség s a vallásos nevelés fellegváraiban rejlik egyházunk ereje s mert nekünk az öntudatos ev. szellemben képzett ifjúságra kell alapitanunk egyházunk biztos fennállását s virágzását. Anyagi szegénységünk miatt szenvedőnek mondád egyházunkat, mely tagadhatatlan körülmény még sokáig arra fog kényszeríteni minket, hogy minden téren szerények maradjunk s az által igyekezzünk megnyerni és lekötni a rokonszenvező elismerést egyházunk iránt, hogy a hazában a rendelkezésünkre álló kevés eszközzel is sok jót teszünk, sok üdvöset és közhasznút alkotunk. Lelkesen vallád, hogy szeretet egyháza a mi egyházunk. Igaz. Nekünk e haza minden nyelvű, nemzetiségű és vallású fiával testvérekül kell élnünk, különösen ref. hitrokoninkkal, a kikkel