Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 30 — századokon át közös volt sorsunk, közös szenvedésünk és közös itt-ott örömünk. Emberek gyarlósága elválasztotta a két testvért egymástól, de nem azért, hogy örökre elváltán maradjanak. A legnemesebb ambitiót képező törekvés tehát, hogy amit a vallási viták hajdan szétrontottak, azt az igaz hazafiság a testvéri szeretet által újból összeforraszsza. A mi egyházunk magyar hazai — ugy mondád — és ez fontos attributuma. Sok szenvedés, sok véráldozat avatta olyanná, a milyen sehol másutt nincs. Háladatlan volna tehát, ha e hazának, melylyel testben és lélekben egygyé forrt, melylyel életfeltételei, jövője, áspiratiói ugyanazonosak, ha e hazának érdekeit nem igyekeznék teljes erejéből előmozdítani ugy, mint a saját javát és boldogságát czélzó érdekeket. Azért a hála e haza iránt lesz a mi egyházunknak mindenkor keresett dicsekvése, erénye s utódokról-utódokra drága hagyományul átszálló, híven és szentül ápolt öröke. Azt jelentetted ki, hogy kifelé püspök, de befelé superintendens leszesz Megvárjuk tőled, hogy ilyen légy, mivelhog}

7 azért is választottunk meg. Képviseld egyházkerületünket nemes önérzettel s majdan az ország törvényhozó főrendei között gyakorold püspöki jogaidat méltóságosan, emelt fővel; de ha közénk térsz, légy nekünk szeretettel, bizalommal és ragaszkodással r körülölelt testvérünk. Es ha ekként fogsz eljárni, ha főpapi hivatalodban, melyre immár egyházunk szertartása s esküd szerint kötelezve vagy, az általad vallott elvek s nyilvánitott irányeszmék fognak vezérelni, ugy bármily súlyos csapás ért is bennünket megdicsőült elődöd elhunytában, hisszük, hogy őt a jóságos ég kipótolja nekünk tebenned. Nem feledjük ugyan a veszteséget, nem mondunk le a hálás kegyeletről, melylyel halhatatlan érdemei és emléke iránt tartozunk; de megnyugvással valljuk, hogy van, a ki az ő helyét méltóan betölti. Ezen gondolatokat idézte fel bennem a te beszéded, melynek hatása alatt, ugy vélem, az egész egyházkerület nevében mondhatom, hogy szavaid örömmel és megnyugvással töltöttek el minket. Most pedig újból üdvözöllek püspöki székeden s viszont kérlek: légy elnöktársam ugy becsülve, szivembe oly igaz baráti hajlammal, bizalommal és hű testvéri szeretettel fogadva és zárva általam, a mint azt tőled várom és kérem. E benső tör-