Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 28 — erö közreműködésében látván, meghódolok lelkész, tanár, tanitótársaimmal együtt ezen Isten áldotta fentartó erö előtt teljes / készséggel s nem szünök könyörögni az Úrhoz, hogy ezen szerepkörükben maradhassanak meg az idők elfogytáig s magas vezetése és példaadása mellett mind sűrűbben sorakozzanak egyházunk mezején lelkes férfiak, kiket egyházszeretete tesz törekvésükben, áldozatukban, egyház védelme és épitése szempontjából áldottá. Isten a mi menyei Szent Atyánk égi kegyelme képesitse Excellenciádat vezéri hivatásának ily magas czélokért folytatására! Kérem szeretettel egyházkerületünk összes tisztviselőit a kitűnő jegyzői kart, hűséges pénztárosokat, ügybuzgó gyámintézeti elnököket és tényezőket, egyházmegyei, egyházi és tanodai elnököket, hogy közhálára méltó módon betöltött helyeiken folytassák összhangban, „a békességre és egyházunk jövőjére valókat." Fogadjanak el társul s vegyék biztosításomat, hogy a hit és szeretet egysége mellett igyekszem velük a bizalmas viszonyt is, egységes és sikeres egyházkormányzás ezen alapfeltételét, egy köztisztviselő ezen örömét, jutalmát, melegen ápolni. Kérem a tisztelt egyházkerületet, hogy gyönge voltom fogyatkozásait pótolja ki egyházunk javára bölcseségével és jóakaratával s fogadja el kegyesen azon nyilatkozatomat, hogy ha látom holnap vagy holnapután, hogy én e tisztséget egyházunk javára, a kormányzó társak díszére, a hittestvérek várakozásához méltó módon, nem tudom — bármily fogyatkozás miatt — többé betölteni, nem várva be az intést, lelépek e magaslatról azonnal, s akkor is, mint most, földi fohászom utolsója is az lesz: hogy az Úr, a mi atyánk kegyelme, a Megváltó Ur szeretete és az Úr sz. lelkének bátoritó és lelkesítő égi ereje legyen velünk, egyházunkkal most és mindenkoron! Ámen. Elnöktársának ezen székfoglaló beszédére egyházker. felügyelő úr a gyűlés nevében a következő mesteri rögtönzetben felelt: Örömmel és szívből üdvözöllek a tiszai ev. egyházkerület püspöki székén, mint elnöktársamat. Midőn azon magasztos és kenetteljes szavakat hallottam, melyekkel a dunántuli egyházkerület érdemdús püspöke felavatott főpásztori hivatalodba: elgondolkoztam, hogy a miket hivatásos kötelességeidűl tüntetett fel, mindazokat ugyan miként fogod megtenni és betölteni; olyan szilárd lesz-e kezed, mint