Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 15 — lelkesülten újra meg újra ismétlődő éljenzése között — a tiszai egyházkerület törvényesen megválasztott püspökének jelentette ki. Ezen ünnepélyes pillanatban, midőn ezt kijelenti, kedves köte­lességénekismeri felügyelő úr, hogy egyházunk ama kimagasló vezér­férfiait, kik kerületünk ez örömünnepében résztveendők, annak diszét jelenlétökkel emelni elősiettek első sorban mélt. báró Prónay Dezső egyet, felügyelő urat, aztán a testvér dunántuli és bányai egyházkerületek kettős elnök­ségét mnélt. Fabinyi Teofil és mélt. Radó Kálmán egyh. ker. fel­ügyelő s főtisztelendő és mélt. Karsay Sándor és Szeberényi Gusztáv püspök urakat, valamint a megható ünnepélyre egybesereglett egész cliszes vendégkoszorút tiszteletteljesen és köszönet nyilvánitása mel­lett üdvözölje. Hogy a megválasztott püspök hivatalát és székét tényleg elfog­lalhassa, azt annak egyházi szertartás szerint való felavatásának és felesketésének kelletvén megelőznie: midőn az erre hivatottakat ezeknek teljesítésére az egyházkerület nevében ezennel felkérné: ez ünnepélyes eljárás tartamára a közgyűlést felfüggeszti. IV. (F) Most újra megszólalt az orgona, melynek hangjainál Sztehlo János püspökhelyettes az oltárhoz lépvén, szívet megindító iutelem kíséretében az úr Szent Vacsoráját adta fel a felavatandó­nak, ki azt keresztyéni megalázódással vette fel. Az erre következett rövid éuekvers alatt Karsay Sándornak, a dunántuli egyházkerület érdemekben megőszült püspökének prófétai alakja tünt fel, a ki Sztehlo János püspökhelyettes és alólirt egyh. ker. főjegyző kíséretében megjelenvén az oltár magaslatán, a közön­séghez s az oltár előtt megállott felavatandóhoz a következő beszédet, a hallgatóságot s a megszólítottat a kebel mélyéig s a könyekig meghatott e remekét intézte: Keresztény szent gyülekezet, tiszakerületi testvérek az Urban! Ámbár ellentétes, de egyiránt ünnepélyes s megható az a hangulat, mely sziveteket eltölti e napokban. Tegnap gyászünnepélyt tartottatok elhunyt pöspöktök, Czékus Ist­ván emlékére, az emlékezés fáklyáját gyújtottátok meg annak, kit bár hajlott korban, de mégis váratlanul hivott el a munkatérről az Ur, kitől vette a szolgálatot. Ma öröm

Next

/
Thumbnails
Contents