Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 16 — ünnepet ültök, hogy beiktassátok hivatalába azt a férfiút, kit a hivek általános bizalma az elhunytnak utódává választott. A tegnapi ünnep a múltra vonatkozott s az emlékezeté volt; a mai a jövőre irányul s a reményt kelti fel r szivetekben. Es én eljöttem messze földről, eljöttem bár erőtlen testtel, de kész lélekkel, hogy veletek e kettős ünnepélyben osztozzam! Kész lélekkel jöttem s jól esett osztoznom a kegyeletes gyászümiepélybeu: mert azt a férfiút, a kit tegnap elsirattunk, ezelőtt két évtizeddel én igtattam be diszes hivatalába, én adtam kezébe a pásztorbotot, mely r most a rozsnyói temetőben sírhalmán pihen. Es mikor őt hivatalába beigtattam, egyúttal bezártam őt szivem mélyébe s minél jobban megismertem, annál jobban megszerettem, úgy hogy vele nemcsak a kartársi szoros viszonyban álltam, hanem benső baráti érzelmeit is élveztem. Ezért esett jól lelkemnek, hogy bár ravatalánál nem róhattam le kegyeletem adóját, azt veletek együtt tehettem tegnap, jól esik lelkemnek, ha áldást mondhatok én is a boldogultnak emlékére! A mit ezelőtt 20 évvel tettem a boldogulttal, azt vagyok most veled teendő szeretett testvérem az Úrban! Örömmel üdvözöllek a püspöki pálya küszöbén, mert ismerem nemes szivedet s az Úr szolgálatában kifejtett buzgóságodat, nálamnál jobban senki nem méltányolja. így ámbár te már a Krisztusnak megpróbált vitéze vagy, mégis — tekintettel a püspöki hivatal fontosságára, melyben én 24 év óta megőszültem, de meg is fáradtam — megengeded nekem, hogy miként egykor Mózes Jozsuéra e szavakkal bizta Izrael népét: „Légy erős és bátoritsd meg magadat," én a nagy apostol ama komoly intését kössem szivedre, melyet a korinthusi gyülekezethez intéz: „A sáfárban pedig az kivántatik meg, hogy minden hívnek találtassák!" Ha végig tekintek azon a munkatéren, mely előtted most megnyilik, s azokon, melyekben sáfárkodnod kell: nem adhatok jobb tanácsot, komolyabb intést, mint hogy „légy hű!" Mert ha a földiekben sáfárkodótól megkivántatik a hűség s ha ettől tétetik függővé a jutalom ; menynyivel inkább megkiváutatik a hűség attól, ki a lelkeknek