Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

alakíttassanak s mindazon jogokkal felruháztassanak, melyek az erdélyi ág. hitv. egyházalkotmány szerint, az egyes egyházmegyéket az egykázkerület kapcsolatában megilletik: ez ellen nemcsak kifogásom nincsen, sőt ezt mind a magyar ajka egyházak nyelvi és egyéb — ugy szellemi mint anyagi — érdekeik érvényesithetése, mind általában az egyházi közigazgatás szempontjából helyesnek, czélszerünek és alkotmányos nton eszközölhetönek is tartván, felhívom a mélt. egyh. főtanácsot, hogy ezen minden oldalra kielégítő megoldásnak keresztül viteléhez alkotmányos uton s az érdekeltek meghallgatásával, a kellő lépéseket mielőbb tegye meg." A miniszter u r ezen válasza következtében kénytelenitve látta magát a főconsistorium megindítani a tárgyalásokat, egy a szász püspökség alatt álló külön magyar evang. esperesség felállítása iránt. Előbb azonban — tisztességes uton nem boldogulván — egy tisztességtelent is megkísértett a miniszter úr rendeletének kijátszására. A miniszter ur ugyanis épen most kivonatosan közölt rendeletében meghagyta a föconsistoriumnak, hogy értesítse a folyamodókat, miszerint az erdélyrészi ev. egyházkerületből való kiválást ugyan nem, de a külön magyar esperesség felállítását annál kívánatosabbnak tartja. A főconsistorium azonban csak arról értesítette a folyamodókat, hogy a miniszter ur „a brassóvidéki ág. liitv. magyar ajkú egyházaknak az erdélyi ág. hitv. ev, egyházkerületből való kiválását és valamelyik távolabbi ág. hitv. ev. egyházkerülethez csatlakozását sem saját önkormányzati és közigazgatási érdekeikkel össze egyeztethetőnek, sem az állami főfelügyelet gyakorolhatása szempontjából megegyeztethetőnek nem találta." Ellenben a miniszter ur rendeletének többi, a folyam j lókra kedvező része elhalgattatott azzal a számítással, hogy a sok húzás vonás és ijesztgetés által amúgy is teljesen kifárasztott elégületlenek ezen tudósításra megadják magukat s elhallgatván, ügyük lassanként magától elalszik. A minister ur azonban — értésére esvén ezen eljárás — kérdőre vonta érte 1876 jan. 13-án 71 ein. sz. a. a főconsistoriumot. „Nem kételkedem kimondani — úgymond — hogy valamely intézkedés egyik, talán tetsző részének kiemelése, másik, talán nem tetsző oldalának elhallgatása s igv az egész intézkedésnek szándékosan ferde sziliben feltüntetése mindenesetre oly tett, amelyre egy hatóságnak, különösen egyházi hatóságnak mint erkölcsi testületnek magát megaláznia soha sem volna szabad. Fel sem tehetem hogy ilyen eljárás, melyre nézve a brassói dékány (esperes) a főtiszt, egyházkerületi főtanács 4 b