Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

— 48 körülvéve, misem akadályozta volna a magyar evangélikusokat abban, hogy szász testvéreikkel vállvetve munkálják nagy ezéljaik megvalósítását. Ámde a szász testvérek hagyományos szükkeblüsége, párosulva a fajgyűlölettel, újra meghiúsította azt. / Érthető tehát, ha a magyar evangélikusok csakhamar ujabb sérelmek miatt voltak megint kénytelenek szász testvéreik ellen panaszt emelni. Mindjárt a boldog egyenjogúság harmadik évében megtörtént az első összekoczczanás. Némely fiatalabb magyar lelkészek ugyanis magyarul merészeltek irni a káptalanhoz, ami az 1863-ik okt. 5-ki káptalani gyűlésen nagy vihart idézett elő. A szászok hivatkozván arra, hogy a káptalan szász, helyisége is szász tulajdon, a megyében is a szász az uralkodó nemzet: tiltakoztak az ilyen merénylet ellen. Ezen összekoczczanást követték még mások, mig végre az 1873-dik esztendőben teljes erővel kitört a viszály. Emiitettük az előbbi szakasz végén, hogy 1861-ben az egyházmegyei consistoriumba is bejutott legalább két magyar egyházi ülnök. Az 1873 nov. 7-én megejtett uj választáskor ez a két magyar onnan kiküszöböltetvén, a magyarság újra képviseltetés nélkül maradt a consistoriumban. Ez az eset meggyőzte a magyarokat az egyházmegyében létező egyenjogúság illusorius voltáról s ezért elhatározták, hogy szász testvéreikkel végkép szakítanak. Az 1874-ik évi sept. 3-án bejelentették a megyei consistorium utján a főconsistoriumnak, hogy az erdélyi ág. h. ev. egyházkerületből való kiválás „eltökélett és meg nem változtatható szándékuk"; a nm. vallás és közokt. ügyi minister úrhoz pedig azon kérelemmel fordultak ugyanakkor, hogy ez az erd. ág. h. ev. egyházkerületből való kiválásukat jóváhagyni s arra nézve, hogy önálló magyar ev. esperességgé alakulhassanak és valamely magyar ev. püspökségbe leendő bekebeleztetésük iránt lépéseket tehessenek, engedélyt adni méltéztassék. A minister ur a kérvényben felpanaszolt sérelmektől indíttatva, ez ügynek a helyszínén leendő megvizsgálására ministeri biztosul Szász Károlyt kiküldvén, 1874 nov. 12-én 29635 sz. a. a következőket irta a szász főconsistoriumnak: „E vizsgálatból már kiküldöttem jelentése szerint, minden kétséget kizáró bizonyossággal kitűnt az, hogy a brassóvidéki tiz ág. hit.v. magyar egyházközségbeli 16 ezernyi, saját egyházmegyéje 40 ezer lelke között nagyon is tekintélyes kisebbséget alkotó, sőt az