Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

— 47 —„A káptalan hajlandó tagjai közé fogadni a magyar papokat, de csak azokat, a kik külföldi egyetemeken tanultak s a főconsistorium előtt tettek és tesznek vizsgát, s ezeket is csak azon feltétel alatt, ha a káptalan eddig gyűjtött vagyonára, mely a 14 szász község papságának kizárólagos tulajdona maradjon, igényt nem formálnak." Végre egy sajátságos véletlen segítette be a magyarokat azon jogukba, a melyeknek megszerzéseért ők hiába fáradtak. Az 1860-ik év körül ugyanis két párt vivott a szászok között egymással heves tusákat: tagjainak többsége szerint az egyiket az urak, a másikat a nép pártjának tartották, Ez utóbbi nem bizván teljesen saját erejébe, különösen az egyházi téren a magyarokkal igyekezett számát és tekintélyét növelni annyival is inkább, mert a magyarok szavazatukkal az egyházmegyei gyűlésnek, csaknem egy harmadát, a káp • talani gyűlésnek pedig három nyolczadát képezték. Megnyerésökre a párt egyik vezére Schiel Sámuel, az akkori brassói szász pap jó alkalomnak látta azt az időt, a midőn a káptalan emiitett határorr zata a magyarok kedélyét elkeserítette. O maga biztatta föl tehát, hathatós támogatását Ígérve, a néhai hosszufalusi lelkész Molnár Viktor által a magyar papokat, hogy ne elégedjenek meg a szűkkeblű határozattal, sőt ő maga fogalmazta meg az ez ellen beadandó föllebezésnek velejét. Ezen fogalmazvány alapján készített Molnár Victor egy ezzel lényegesen egyező kérvényt, amelyet az egyházközségek aláírván, 1861 febr. 6-iki kelettel febr. 16-án az egyházmegyei consistoriumhoz beadtak, haugsulyozván, hogy azon esetre, ha kérelmük most is megtagadtatnék, e beadvány az egyházmegyei közgyűlés utján az egyházkerületi közgyűléshez terjesztessék fel. Ez utóbbira azonban nem lett szükség, mert Schiel Sámuel győzött s az egyházmegvei consistórium hasonlíthatatlanul hamarább, mint előbb, már 1861 jun. 27-én értesítette a folyamodókat, hogy a magyar papok a káptalanba minden különbség és fentartás nélkül valamenynyien felvétettek. Ugyanekkor a megyei consistoriumban is képviselve lőnek egy rendes és egy póttaggal a magyarok. IV. A káptalan zárai felpattanván, leomlott az utolsó válaszfal is, mely a magyar ev. papokat a szász ev. papoktól még elkülönítette és most már a jogegyenlőség áldó napjának jótékony melegétől