Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1877. augusztus

ál/eűylommct/l: I. (Kr.) A kerületi gyűlés napját megelőző aug. 21-kén délutáni 5 órakor. Torkos Géza lőcsei lelkész német nyelven mondott szónoklota mellett, a szokásos offertoriummal összekötött gyámintézeti isteni tisztelet, utána pedig Péchy Tamás egyházkerületi felügyelő és Czékus István superintendens urak elnöklete mellett, a közgyűlés fontosabb tárgyaiban tájékoztató előtanácskozmány tartatott; a gyűlés napja reggelén pedig az esperességek képviselőit a harangok szava isten házába hívta, hol alkalmi ének elzengése után Gratz Mór, göllniczbányai lelkész buzgó imában, a közgyűlés tanácskozására a mindenható atya segedelmeért és áldásaért és szent lelke gyámolításaért fohászkodott. Mindkét isteni tiszteletet alkalmi karének emelte. — Ezután II. (Kr.) Péchy Tamás egyházkerületi felügyelő úr a gyűlést következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés! A midőn az egyházkerületi közgyűlést megnyitnám, örömmel nyilváníthatom azt, hogy protestáns evangelikus egyházunkat kívülről semmiféle veszély nem fenyegeti; fenyegeti azonban egyedül belülről két veszély, és erre hívom fel az egyházkerület figyelmét. — Egyik azon veszély, melyet egyházi közönynek neveznek, ez azonban a mi egyházkerületünket nagyon kevéssé fenyegeti, habár a protestantismust attól általában nagyon féltik; de fenyegeti tiszai egyházkerületünket is egy másik veszély és erre hívom fel különösen az egyházkerület figyelmét és ez az, hogy akkor, midőn évszázadokon keresztül a protestáns evang. egyház iskoláival mindenütt előljárt az oktatás, tanítás és nevelés terén és ezáltal biztosította az egyháznak a túlsúlyt az államban, most a legutóbbi időkben mind az állam részéről, mind más egyházak részéről oly intézkedések tétetnek, melyek ezen elsőséget vitássá teszik és a melyek különösen felhívják az egyház összes tagjainak figyelmét arra, hogy minden erejét iskoláinak gyarapítására, tökéletesítésére fordítsa és igyekezzék azon, hogy jövendőre is megtarthassa e téren az elsőséget. — A mi tanintézeteink mindig a legkitűnőbbek voltak, de különösen ezen tiszai egyházkerület dicsekedhetett azzal, hogy tanintézetei semmiféle más tanintézetek által sem e hazában, sőt a külföldiek által is megelőzve nem voltak. — Most is azon kell igyekeznünk, hogy e téren elsők maradhassunk; és erre hívom fel az egyházkerület figyelmét, hogy mind tanintézeteinek kitűnőségét fenntartani, mind a nevelés terén minden iskoláinak kitűnőségét előmozdítani minden erővel méltóztassék. És ha örömmel szemléljük azt, hogy mi protestánsok minden köztéren nagyobb súlylyal bírtunk, mint a mi minket számszerint megilletett volna, — méltóztassanak azon lenni, hogy jövendőben is fenntarthassuk azt; mert a míg ez kezünkben lesz, protestáns egyházunkat semmi téren félteni nem lehet. Lesz módja a gyűlésnek is intézkedéseket tenni, melyekkel kimutassa, hogy őseink példája hű utánzókra talál bennünk. Protestáns egyházunkat különösebb, fájdalmasabb események nem igen érték, egyházkerületünket is kevésbbé; azonban fájdalommal kell megemlítenem azt, hogy elvesztettünk néhány kitűnő embert, oszlopait egyházunknak. Különösen megemlítendőnek vélem ezek közt Szentiványi Károlyt, ki minden jelenlevők előtt tevékenysége által ismeretes volt, hosszú évek során a közügyeknek szentelte életét és különösen a rozsnyói főgymnasium megemlegeti mindig azon időt, melyben élén látta őt. — De elvesztettünk még mást is, elvesztettük Bánó Miklóst, ki tevékeny részt vett minden egyházi közérdekű ügyben és kiben a sáros-zempléni esperesség bizonyosan nagy oszlopát vesztette el; sajnálkozunk elvesztésök felett egyrészről, de másrészről példát meríthetünk az övékből, hogy a mi eljárásunk hasonló legyen az övékhez és hogy éveken keresztül munkáljuk a közügyeket, úgy mint ők munkálták. — Ezek után a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. A gyűlés egyházkerületi felügyelő úrnak, egyházunk létérdekét és életszükségét melegen kiemelő ezen megnyitó beszédét élénk figyelemmel és érdekeltséggel, helyeslésének ismételt nyilatkozataival kisérte és fogadta s egyszersmind a beszédben érintett veszteség fölött fájdalmának kifejezést adva, Szentiványi Károlynak nevét és emlékét, ki hosszú évsoron át, mint a rozsnyói gymnasium kerületi felügyelője munkálkodott és áldozott, s közgyűléseinken egyházunk érdekében értékesítette nemes szép lelke ritka tehetségeit, — és Bánó Miklós nevét és emlékét, ki