Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1877. augusztus

4 — egyházunk iránti buzgalmát fényesen tanúsította s 12 éven át, mint a sáros-zempléni esperesség felügyelője nemes keblében önzetlen hazafiúi szeretettel, egyházunk közjavát munkáló lelkesedést egyesíteni tudott, ezennel jegyzőkönyvileg is a kegyelet és hála tiszta érzelmeivel örökíti. III. (Fb.) Superintendens úr szokott jelentését az elmúlt év folytán egyházkerületünkben felmerült nevezetesebb mozzanatokról, következőleg adta: Nagyméltóságú és főtisztelendő kerületi gyűlés! Jelen kerületi gyűlésünk örömünnep nekem, de azt hiszem, örömünnep velem együtt összes kerületi lelkészeink, tanáraink és tanítóinknak is, sőt örömünnep mindazoknak, kiknek szivök ev. prot. egyházunk előmenetele s felvirágzása iránt nemesen ver s lelkesen dobog. Midőn 14 évvel ez előtt e nemes bányavárosban tartottuk kerületi közgyűlésünket, egy csekély mustármagot vetettünk el az Úr áldása napfényének reményében, egy szerény, de az isteni támogató kegyelem hitéből kifolyó indítvány tétetett általam, arra híván fel esdő szavaimmal a kerületi gyűlést: hogy az irgalom és könyörűlet érzetétől áthatva sajnálja meg s vegye buzgó és szeretetteljes pártfogásába valahára a lelkészek, tanárok és tanítók sokszor szükséget és nyomort szenvedő özvegyeit, gyakorta éhséggel küzdő árváit s létesítsen sanyarú sorsuk enyhitésére egy kerületi özvegy-árva intézetet. Indítványom, Istennek legyen hála! elvben egyhangúlag el lőn fogadva, 2 év lefolyta alatt a tervezet kidolgoztatott, egyházak és esperességek által egyiránt pártolva, 1866-dik év januárhó 1-sejével életbelépett szerény kilátással s nem kevesek kételye és kishitűségével találkozva, min azonban nem lehet csodálkoznunk, tudva azt, hogy a siker egyedül Isten gyámolító kegyelmének s nemeskebltí egyházhiveink hitbuzgósága és áldozatkészségének alapjára volt fektetve. Életbelépte óta 11 év folyt le s imént örömmel jelenthetem: hogy hitünk sz. könyvének azon biztató és vigasztaló szózata: „a ki Istenben bízik, soha meg nem csalatkozik" — rajtunk fényesen teljesült, kerületi nyugdíjintézetünk mult év végén már 103,570 frt és 2 krban számolt s annak daczára, hogy özvegyek és árvák s elaggott hivatalnokok nyugdíjazására s igazgatási szükségleteire évi bevételéből 3781 frt 65 krt fordított, tőkéje 8,476 frt és 11 krral gyarapodott. Ezen sikert, ezen isteni áldást nem várta, nem remélte közülünk senki, épen azért dicsőség legyen a magasságban uralkodó kegyelmes Istennek! köszönet, forró köszönet és hála a szeretettel áldozó egyházak, városok és kegyes jóltevőknek! mi pedig, kik a jótétemény és áldás osztályosai vagyunk, lelki örömtől áthatva emeljünk ma hálás szívet az Úrhoz, gondviselő kegyelmeért, dicsőítsük áthatott buzgósággal sz. nevét, áldjuk őszinte magasztalással jóvoltát és szeretetét s kérjük vallásos kebellel: hogy legyen továbbra is kegyelmes Atyánk, kisérje áldásával s óvja meg minden veszély és szerencsétlenségtől kerületi özvegy-árva intézetünket. Ezen örvendetes tény felemlítését előrebocsátva, van szerencsém már most saját hivatalos működésemről beszámolni s kerületi ügyeinkről jelentésemet következőkben tiszteletteljesen előterjeszteni, u. m.: I. Püspöki egyházlátogatást végeztem mult év sept. havának 24-kétől oct. 2-káig a gömöri esperességnek Restér, Geczel, Ochtina, F.-Lehota és N.-Szlabos anya és ezeknek leányegyházaiban, mely utamban buzgón közreműködtek velem minden egyházban Baltazár Antal betléri lelkész és h. ker. jegyző, Hornbacher Frigyes világi és Pálovics Lajos egyházi dékánok, egyes egyházakban pedig, nevezetesen Restérben Hoznék Náthán főesperes, Geczelen és Ochtinán Bartholomaeidesz László alesperes, F.-Lehotán és N.-Szlaboson Mikola György alesperes; nemkülönben Szontagh Bertalan esp. felügyelő N.-Szlaboson, Szontagh Pál mint helyettes esp. felügyelő Restérben, Sebők Pál Markuskán, Hornbacher Frigyes Geczelen, Jankó Miklós Ochtinán és Martinyi János F.-Lehotán, kik közül Szontagh Pál a restéri egyháznak egy új egyházi pecsét készítését is igéré, Hornbacher Frigyes pedig a geczeli egyháznak adott 10 frtot segélyül a takarékkonyhának az iskolából való eltávolítására. — Fogadják ezen nemeskeblű uraink mindnyájan buzgó és erélyes támogatásukért hálás köszönetemet. Ezen körutamból jelenthetem: a) Hogy Nagy-Szlaboson a hívőknél a vallásos buzgóság, egyházszeretet és áldozatkészség teljes mérvben otthonos s az istentisztelet úgy itt, mint a többi egyházakban megható szép énekléssel és benső áhítattal végeztetik, ellenben Geczelen és F.-Lehotán a vallásos közöny s a vasárnapi istentisztelet elhanyagolása nagyobb mérvben észlelhető, mi egyrészt a lelkész és hívek közötti zilált viszony, másrészt az eladósodás és a szeszes italok mértéktelen élvezetének sajnos következménye.