Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880
1874. július
3 Balkovics János, j KolbenliayerMóricz, Schneider Mihály, I Czókus látván, J Leszih Dániel, f miskolczi egyháztaná- Lang Imre, / MarkusovszkyJános, / csosok. Molnár András, tanítók. Szepesik György, I Fidler Sám uel, Németh Mihály, 1 Pazár István, Wolfgang Lajos, s ezeken kivül számos világi és egyházi tagok. Mely alkalommal: I. (Kr.) A kerületi gyűlés napját megelőző julius 29-kén délutáni 5 órakor Holles Dániel, ochtinai lelkész szónoklata mellett a szokásos offertoriummal összekötött gyámintézeti isteni tisztelet, utána pedig Zsedényi Ede egyházkerületi felügyelő és Czékns István superintendens urak elnöklete mellett, a közgyűlés fontosabb tárgyaiban tájékoztató előtanácskozmány tartatott; a gyűlés napja reg. gélén pedig az esperességek képviselői a templomban összegyülekeztek, hol alkalmi ének elzengése után Zelenka Pál, miskolczi lelkész buzgó esedezésben a közgyűlés tanácskozására és fontos teendőire, a mindenható atya segedelmeért és áldásaért és szent lelke gyámolításaért fohászkodott. — Mindkét isteni tiszteletet alkalmi karének emelte. — Ezután: II. (Kr.) Zsedényi Ede egyházkerületi felügyelő úr a gyűlést megnyitó beszédében mindenekelőtt szive mélyéből merített fájdalommal előadá, hogy a panszlavismustól elkábult némely protestáns gymnasiumokhoz ezen egyházkerületnek egyike, a nagyrőczei gymnasium is tartozik, melynek tanári kara tanításában oly hazaellenes irányt követett, hogy köztudomásra jutott tettei felett szigorú vizsgálatot kellett elrendelni, a melyről szóló jelentés végleges elintézés végett e gyűlés elé fog terjesztetni. Az egyházkerületnek e tárgyban magával elégedetlennek lenni némi oka van, mert jót akart várni oly tanároktól, kik minden eszközt felhasználtak a nagy Szlávia eszméjének ébresztésére, — csalatkozott reményében és így e kérdésben, melyben nemzetünk jövendőjének szive ver, minden alkut kizáró határozottsággal résre állani e gyűlés hazafiúi kötelessége, mivel azon műveltség, mely horgonyát hazánkban a magyar nemzetiség ellenes mozgalmak fenekére veti, mást nem akarhat, mint hogy a magyar sírjára a követ fektesse. Azután áttérvén a közoktatásügyi minister által a középtanodákról készített törvényjavaslatra, oda nyilatkozott, hogy a magyar protestáns egyház a kormány felügyeleti jogát azon korlátok közt kétségbe nem vonja, melyek az autonom kormányzat és a hivatalos felügyelet közt szükségkép fennállanak ; de az nem lehet a protestáns nép életén kivül álló gyámatyáskodás, mely a tanárok számát, azoknak nagyobb fizetéseit elhatározván, a protestáns egyházat arra szorítaná, hogy ezen tanárok által az iskolákban felolvasott előadásokban a gyakorlati tanítást keresse^ holott a protestáns tanrendszer maga a tanszabadság, mely a nép életéből fejlett ki oly tanárok közbenjárása mellett, kik az ismereteket saját velejökből át is tudják vinni a tanúlók fogalmaiba. A miniszteri tanfelügyelők nem pótolhatják az autonom egyház organumait, az pedig ki autonom protestáns egyházat autonom nevelési rendszer nélkül képzelhet, ki a közoktatás minden anyagi és szellemi hiányain egyszerre segíteni akar, az veszétyes illúsióban él és tanügyi viszonyainknak életerős javulását előidézni soha nem fogja, egyébiránt azt reméli, hogy a képviselőház parlamentáris hajójáról sem fogja lerántani az autonom tanszabadság lobogóját. Végtére a kerületi tanítóképezde jövő évi költségeinek fedezésére 1000 frtot, az ujlesznai egyház számára 100 frtot és mindegyik esperességben egy egy legérdemesebb felekezeti néptanítónak 50 írtjával való jutalmazására 400 frtot ajánlott, ugy hogy az esperességenként f. é. october l-ig kijelölendő három-három egyénből, főtiszt, superintendens ur kinevezendi a jutalmazondót. Felügyelő úrnak meleg érzéssel elmondott beszéde, mely a mint egy részről hazafiúi fennkölt érzelmeinek kifolyása, ugy más részről az autonom protestáns tanszabadság megőrzése szükségének hű kifejezése, szokott hatását most sem tévesztette el s élénk viszhangra talált; közoktatási czélok előmozdítására ujabban tanusitott *
