Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1874. július

4 nagylelkűsége pedig a gyűlést őszinte és hálás köszönet nyilvánítására buzditotta, melynek azonnal jegyzőkönyvileg is kifejezést ad, az esperességi elnökségeket oda utasitván, hogy esperességenkint három-három jutalomra érdemes felekezeti néptanitót f. é. sept. 30-ig superintendens úrhoz terjeszszenek be. III. (Fb.) Superintendens úr megemlékezvén arról, miszerint 14 évvel ezelőtt épen itt, ezen miskolczi templomban ünnepelte meg az egyházkerület autonom egyházszabadságunk újjászületésének ugy örvendetes, mint fontos ünnepét, melyen e kerületünk két jelese Máday Károly mint superintendens, Zsedényi Ede mint e kerületi felügyelő foglalták el elnöki székeikeit, — kik közül az egyik kora sirba hanyatlott, a másik azonban, egyházkerületünk érdemekkel tündöklő felügyelője, még ernyedetlen buzgalommal áll a kormányon, s éljen még, az általa oly melegen felkarolt protestáns egyház javára sokáig. A mai nap, egy elmérgesedett ügy eldöntésének fájdalmas feladátaval szemben, nem oly örvendetes ugyan, de nem kevésbé fontos. Theologiai intézetünk, jogakademiánk, középtanodáink az életkérdés válságában állanak s rajtunk és áldozatkészségünkön áll, kiállják e a válságos helyzet ttízpróbáját, hogy egyházunk és hazánk érdekében tovább is fennállhassanak. A feladatot szóló, iskoláink nagy számát tekintve nehéznek, de nem lehetetlennek találja, s hivatkozással a hallei árvaház s az e. k. nyugdíjintézetre kifejezést ad azon reménynek, hogy szilárd akarat, hitbuzgóság és az egyház meleg szeretete nálunk most is bebizonyítják csodatevő erejöket. Ezután üdvözölvén a gyűlés tagjait s figyelmökbe ajánlva a tanácskozmányok tárgyát képezendő fontos kérdéseket, felolvasá az egyházkerület mult évi főbb mozzanatait feltüntető superintendensi hivatalos jelentését, mely szerint: I.) A mostoha időviszonyokat tekintetbe vévén s szegény egyházainkat az elkerűlhetlen nagyobb kiadásoktól megóvni óhajtván, jelen évben püspöki kánonszerű egyházlátogatást nem tartottam, ellenben jelenthetem: 1-ször, hogy a papjelölt vizsgát mult év sept. 17- és 18-kán Eperjesen megtartottam s ott hitjelöltekké lettek: Topperczer János k.-lomniczi születésü jó osztályzattal, ki papi hivatalt óhajt elnyerni és német vagy magyar egyházban kiván szolgálni; Laucsek Dániel fiirészi születésű, kielégítő osztályzattal, ki tót és német állomások betöltésére érzi hivatva magát és Schőnvieszuer Károly rokuszi születésü, kielégítő osztályzattal, ki német és magyar egyházban képes szolgálni s már egy évet a báseli egyetemen töltött, s még egy évig Némethonban kívánja növelni tudományos műveltségét. 2-szor, hogy az érettsegi vizsgát személyesen az eperjesi collégiumban vezettem s ugyan ezt Kézsmárkon Linberger István kézsmárki lelkész, Rozsnyón Mikola György gömöri alesperes, Szepes-Iglón Lumniczer Adolf VII. bányavárosi főesperes és Nagy-Rőczén Bartholomaeidesz László urak végezték mint kerületi biztosok; 3-szor, hogy folyó évben Eperjesen a pártfogósági gyűlésen, mely a jogakadémia átalakításának fontos ügyét tárgyalta részt vettem, a képezdei és hittani vizsgán jelen voltam, s e mellett julius 4-én a papjelölti vizsgát is végrehajtani , melyben papjelöltté 3 egyén lett, u. m. Fábry János dicséretes osztályzattal, ki a lipcsei egyetemről visszatérve Batiszfalván lakik és tót, német és magyarnyelven képes szolgálni, Materny Lajos jó osztályzattal, ki Göllniczbányán tartózkodik és német s magyar lelkészi állomást képes elfoglalni és Safranka István kielégítő osztályzattal, kinek Rima-Szombat tartózkodási helye és magyar és tót nyelven töltheti be a lelkészi hivatalt; — 4-szer, hogy a mult évi ker. gyűlés óta 2 hitjelöltet szenteltem fel u. m. Wittchen Edét Szopko János sz.-szombati lelkész úr oldala mellé segédlelkészül és Glauf Pált superintendensi segédlelkészül, ellenben Laucsek Dánielt, ki a szóbeli vizsgát kielégítő sikerrel állotta ugyan ki, de zavart, keresztyén épülésre teljesen alkalmatlan beszéde, különösen annak szánalmat gerjesztő előadása által a hallgatóság előtt botránkozásig nevetségessé tette magat, a lelkészi pályáról véglegesen minden időre visszautasítottam; 5-ször, hogy királyi fölmentvényt a rokonság és sógorság tilos fokán álló következő 32 jegyesnek eszközöltem ki, u. m. özv. Dono Mátyásnak Köviben, őzv. Lyosko Jánosnak Eperjesen, Csisko Sámuelnek Dobsinán, özv. Weisz Mihálynak Maidúron, Mitál Lacsni Györgynek Vaspatakon, özv. Kupferschmidt Mártonnak Vágendrüsselben, özv. Antal Andrásnak Henczkón, Klein Mihálynak Dvoreczen, özv. Forberger Jánosnak Kézsmárkon, Lukács Jánosnak Süvetén, özv. Soch Konrádnak Dvoreczen, Jánosik Györgynek NémetJakabvágáson, özv. Schmiedt Jánosnak Menguszfalván, özv. Király Andrásnak Klenóczon és özv. Csencsárik Benda Mihálynak Mocsáron mind díjmentesen, ellenben özv. Weisz Jánosnak Vagendrüsselben 10. Gdovin Jánosnak Laszczón 10, özv. Galgon Pálnak Víbornán 25, özv. Ferencsík Andrásnak N.Veszverésen 10, özv. Blásy Samunak Nagy-Szálokon 10, özv. Höncz Konrádnak Lőcsén 30, özv. Kosztra Pálnak Rimaszombatban 10, Steinhíbel Dánielnek Feleden 10, özv. Alitisz Andrásnak Síden 100, özv. Janoviczky Andrásnak Fancsalban 20, Bodolóvszky Györgynek Alsó-Gagyon 20, Csink Gusztávnak Leibiczon 20, Stefányik Mártonnak Klenóczon 10, Küffer Gusztávnak Vágendrüsselben 20, Kol-