Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880
1867. szeptember
- 9 — még emiitett egyháznak egyetemes felügyelő úrhoz czimzett válasza, valamint a VI. sz. k. városi esperes, ségnek e tárgyban hozott véleményes uyilatkozata is. Az egyházkerület kijelenti: miszerint a lőcsei államgymnasiumnak, mint különben is patentális alapon nyugvó tanintézetnek már felállítása s fennállása is súlyos sérelmeink egyikét képezvén, — mint azt miskolczi és kassai ker. jkönyveink nyilván tanúsítják — annak, mint ilyennek további fennállását teljességgel nem kívánhatja s annak fennmaradása annál kevésbé lehet óhajtásunk tárgya, mivel ezen iskolát, mint ilyet, a környékbeli lakosság érdekében sem látja szükségesnek, a mennyiben az iglói fógymnasium csak egy— a kézsmárki fótanoda pedig csak pár ó rányi távolságra fekszik Lőcsétől s átalában gymnasiumokban hiányt nem szenvedünk. Kinyilatkoztatja továbbá : hogy ezen államgymnasium fenntartásának költségeit s azokkal az a fölött való intézkedés jogát átvenni szinte nem óhajtja, mennyiben épen e minőségben való beszüntetése volt folytonos sürgetéseink és ismételt felirataink tárgya. Megjegyzi végre, hogy átalában ezen intézetet illetölleg az egyházkerületnek más kivánata nincs s nem lehet, minthogy, az autonom egyházra nézve a súlyos sérelmet képező államgymnásium halasztás nélkül beszüntettessék — Midőn pedig az egyházkerület a lőcsei államgymnasium beszüntetését kívánja egy részről, forró óhajtását fejezi ki más részről, hogy vajha a nm. Ministerium azon 12,000 ftot, melyet eddig a magas kormány autonom egyházunk jogainak tettleges sérelmével s egyházunk békéjének megingatásával többi tanintézeteink hátrányára a lőcsei államgymnasiumra évenként adományozott, autonom egyházkerületünk szabad rendelkezésére bocsátaná addig is , mig az országgyűlés az 1848 dik 20-dik t. cz. által kilátásba helyezett országos segélyben részesitendi protestáns egyházunkat. Tagadhatlan tény ugyan is, hogy egyházkerületünk csak híveinek terhes megadóztatása által tartja fel hittanintézetét s a nyíregyházi tanitó-képezdét, mely Ínséggel küzdve nevel az országnak hasznos néptanítókat; tagadhatlan tény, hogy a tiszai ev. egyházkerület számos más fö- és altanodákat s népiskolákat tart fenn önerejéből nagy áldozattal az egyház, tudomány és polgári miveltség fölvirágoztatására s a hazafiúi szellem érlelésére s ennél fogva inkább megérdemli a közsegélyt, mint azon egy iskola, mely törvényellenesen ültettetett át idegen növény gyanánt, autonom egyházunk földébe a közbéke megzavarására. — A mi továbbá a lőcsei egyház nyilatkozatát illeti, miután e tárgyban az egyházkerület már többször nyilatkozott, a lőcsei egyház álokoskodását többször utasitá vissza, arra határozatilag ujabban kiterjeszkedni fölöslegesnek tartja; A VI. sz. k. városi esperesség véleményét pedig, mely szerint ezen intézet felsőbb reáltanodává lenne átalakítandó, egyszerűen tudomásul veszi. Végre mindezekről a a nm. vallás és közoktatásügyi m. k. Ministeriumot Superintendens úr által tiszteletteljesen értesíteni, valamint a határozatot az egyetemes felügyelő úrnak is beküldeni határozta. XVII. (Cz.) Ugyan ezen tárgygyal kapcsolatban azon kérdés intéztetvén a kerületi gyűléshez: mily eljárás követendő a lőcsei államgymnasiumban alkalmazott rendes és segédtanárok tekintetében azon esetre, ha autonom egyház vagy tanintézetbe raegválasztatnak? A gyűlés kijelenté, hogy a septemberi pátens megszűntével a múltra fátyolt óhajt vetni, s az autonom egyházak által történt megválasztásuk esetében alkalmazásukat nem akadályozza s tölök hivataluk elfoglalása alkalmával a szokott eskületételnél többet nem követel. XVIII. (Schm.) Olvastatott a fennállott kir. Helytartótanács, 1867. évi Januarhó 4-kén 82,977. sz. alatt kelt intézvénye, mely az egyházkerületi közép- és fótanodáknak, a mult 186 5/s tanévet tárgyazó s felterjesztett zárjelentéseit ismét elégteleneknek találja, s fö- és középtanodáink állapotát illetőleg most is ugyanazon hiányokat s észrevételeket terjeszti elö, melyek már 1866. évi Január l-jén 80,383 sz. alatt kelt intézményében tétettek. Olvastatott — továbbá — ezzel kapcsolatban a nm. vallás- és közoktatási m kir. Ministerium, 1867. évi Május 24-kén 2975 sz. alatt kelt rendelvénye; mely hivatkozókig a fönnemlitett— s a létezett
