Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1866. július

_ 4 — És ha e fűlött keble búba merül, még fájdalmasabban szorul össze szive, midőn az önzés ösztönét felejteni nem tudó engedetlenséget tapasztalja, mellyel az iskolai segély iránt hozott saját végzésünket, mi magunk végrehajtani nem tudjuk; mert a VI sz. k. városi, a kishonti, a sáros - zempléni és hegy-, aljai esperességek egy évi illetéknél többel tartoznak; a gömöri esperesség méltányolván az egyház igénveit eréllyel szedi beások hátralékot. Azt kérdi ennél fogva szóló felügyelő: Autonómiae ez, vagy anarchia? Őrizzük — úgymond — egyházunk autonómiáját s épen azért —mert annak őrzésére fenyítő törvények nem kényszerítenek - emlékezzünk meg, hogy atyáink bölcsesége, az egyház öntudatára, az unokák buzgóságára, igazgatási formáink okos méltánylására, fóleg pedig az egyházi elöljárók erélyességére biztaannak megőrzését, - bizta azon pietásra, - mellyel egyházunk végzéseiben tulajdon egyházi méltóságunkat tartozunk tisztelni. Megemlítvén végre, miszerint a legközelebbi jövő nagy fontosságú eseményeket hord méhében s ö reményli, hogy a tiszai superintendentia hivei felfogva egyházi kötelmeiket a vallásos élet mezején áldozatkészségei járulandnak az iskolák fenntartásához,e reményben a gyűlést megnyitottnak nyilatkoztatá. Felügyelő urnák ezen, egyházaink és iskoláink autonom joga és szabadsága érdekében mondott beszéde köztetszés s zajos éljenekkel fogadtatott — s hazánk képviselőinek egyházi és iskolai ügyeinknek az egyenlőség és viszonosság alapján szán. déklott törvényes elintézése és biztosításáért hálás elismerés szavaztatott, II. (B.) Superintendens úr örömmel üdvözölvén az egyházmegyék és fótanodák számosan megjelent képviselőit, — mig egy részről prot. egyházunknak a legközelebbi évről nem épen legörvendetesb képben mutatá be állását, más részről azon bizpitó reményt fejezé ki, miszerint üdvözítőnk azon Ígérete szerint: „Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el e nemzetség addig, migncra mindezek meglesznek" a szebb jövő, Isten segedelme, az egyházkormányok és az azok munkatársai buzgó közreműködése mellett szeretett egyházunk fölött is nem sokára ismét feltámadand — a gyűlés figyelmét mindeneknek előtte azon szomoritó körülményre irányzá, miként a magas kormányszékhez felterjesztett panaszos sérelem és jogos kérelmeink — egyen kivül — mind eredménytelenül hangzottak el s utasíttattak vissza, mint arról a képviselőknek a gyűlési tárgyalások folytán meggyőződni szomorú alkalmok leend. Áttérvén ezután egyházkerületünk belviszonyainak ecsetelésére első helyen azon aggasztó tapasztalást emelé ki, miszerint egyházaink mind több meg több számban folyamodnak gyámolitásért, mit a gyámintézet áldott működése lehetőleg teljesíteni igyekszik. Felemlité továbbá; hogy gymnásiumaink növendékei, hittan intézetünk, tanitókepezdénk és jogtan folyamunk tagjai évről évre szaporodnak s mult iskolai évben az 1500-at felülhaladták; az eperjesi fötanodában Szopko Márton, a kézsmárkiban Berzeviczy Egyed,a rozsnyóiban Szontagh Imre urak elnöklete, az iglóiban pedig saját vezetése alatt, összesen 82 ifjú tette le az érettségi vizsgát; hogy a hitjelölti vizsgán 11 hittani növendék ment keresztül; lelkésszé 5 papjelölt szenteltetett fel; házassági felmentés 17 pár részére eszközöltetett ki. Közié ezután, hogy ez évben a canoni egyházlátogatásban Kalchbrener Károly alesperes és Topperczer Zsigmond esperességi másodfelügvelö, nem különben Újlaki Jenő és M ück Ernő helyettesített esp. elnökök, valamint Fábry János rendes és S z al agy i Mihály helyettesített kerületi jegyző urak közreműködésé mellett —a XIII. sz. v. esperesség iglói dekanátusa részesült, hol átalában rendezett viszonyokat talált, némely előfordult fogyatkozások orvoslására irányzott törekvéseiben pedig az illetők részéről szives készséggel gyámolittatott. Dicsérettel emelé ki ezen egyházlátogatásból elnök püspök úr, egyrészről az iglói egyházat, mely lélekszámra nézve tetemesen csökkent ugyan, de más tekintetben örvendetes felvirágzásnak néz elébe; más részről pedig Möszl Gusztáv iglói és Kos ár i János olaszi néptanítók üdvös működését, kik hivatásukban kiváló tehetség és ritka jó sikerrel járnak el. Köztudomásra hozá ezenkívül még az iglói egyházra vonatkozólag: hogy ott a boldog emlékezetű s még hamvaiban is áldott két Trangous testvér József és Lajos tetemes kegyhagyományából a fögymnasium immár teljesen szerveztetett, annak mind anyagi, mind szellemi tényezői egészen kielégítőknek, szervezése határozataink értelmében az igényeknek teljesen megfelelőknek találtattak s jövőre nézve a szükséges teendők elrendeltettek; hogy a tanár urak kellő alapossággal és lelkesedéssel tanítván teljesen igazolják azon nagy-mérvű bizalmat, mellyel közönségünk, ezen ifjú fotanoda irányában viseltetik. Végre többi kerületi ügyeink állását illetőleg, az illető jkönyvi pontoknál teendő hivatalos jelentésére utalván s az összesereglett képviselőket buzgó kitartásra kérvén fel, superintendens úr magát továbbra is az egyházkerület becses hajlamiba ajánlá.