Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1862. július

23 szerint inkább meghal, mintsem a rkath. hitre tárjen; hogy ugyanazon szolgabíró apr. 24-kén a leány édes anyját, hajdú által, kivont kard mellett, Hlavács János sárosmegyei főispánhoz Eperjesre kisértette, ki anyagi Ígéretek által akarta az anyát rábírni, hogy leányát a rk. hitre kényszerítse; addig pedig, inig az anya Eperjesen volt, az erőszak elől bujdokló leányt Jakabfalván hajdúkkal keresteteté, s egy házban feltalálva, gyengélkedésével nem gondolva szekérre téteté s a kassai rk. püspökhöz viteté, hol a zárdában csukva tartatott; hogy május 11-kén Tabias János illetlen modorban a német-jakabfalvi ág hitv. templomba rohant, ott az oltár előtt hivataloskodó lelkészt hangosan háborgatta, mi közbotrányt okozott annyira, hogy a templomból kivezettetett; s egyszersmind ezen kebellázitó eset előterjesztése után jelentvén, hogy ez ügyben a m. k. Helytartótanácshoz három feliratot intézett s a sérelem orvoslását hathatós szavakkal sürgette, válasz azonban ezen komoly felszólítás és kérelem daczára mai napig sem érkezett. A kerületi gyűlés ezen sérelmes és botrányos eljárást és vallásos üldözést sem a korszellemmel, sem törvényes jogaink és szabadságunkkal, sem pedig az igazság és felebaráti szeretet jézusi elveivel összeegyeztetni nem tudván s abban egyenesen az 1843-dik vegyes házasságra vonatkozó III-dik és az 1848-dik 20-dik törvényezikk tettleges lábbaltapodását látván, határozd: hogy, miután a Nm. m. k. Helytartótanács ezen sérelmes ügyet superintendes úrnak háromszoros felterjesztése daczára sem orvosolta, O Felségéhez a három felirat másolata kíséretében legalázatosb felirat intéztessék, melyben hódoló tisztelettel felkérendő; hogy a m. k. Helytartótanácsot az ügy orvoslására s superintendens urnák adandó feleletre legkegyelmesebben utasítani méltóztassék. LX1. (Cz). A gömöri esperesség panaszt emelvén egyrészről Schlosserik József dobsinai rkath. lelkész erőszakos és sérelmes eljárása ellen, ki f. év apr. 25-kén Pallaszko András gócsi ev. apának házánál, midőn sem maga, sem neje honn nem volt, kocsin megjelenvén, vegyes házasságból származott 11 éves leányukat sirása és ellenszegülése daczára confirmálás végett erőszakkal Dobsinára vitte, haza érve a gyermeket elrejtette, maga pedig egyenesen a városházára ment és az elöljáróságtól azon ürügy alatt, hogy biztonságába háborgattatni szándékoltatik, poroszlót kért, mi neki mégis adatott. A hazatért szülök gyermekük elraboltatásáról értesülvén, lélekszakadva és kétségbeesve szaladtak Dobsinára, de a hajdú által a paplakba nem bocsáttattak, a városi elöljáróság pedig nem akart panaszokra a dologba avatkozni, azt állítván, hogy ezen ügy vallásos térre tartozik, minek következtében a gyermek csak 27kén délután bocsáttatott haza, midőn az emiitett lelkész által az oltáriszentség felvételére már eröszakoltatott. Ezzel azonban nem elégedett meg, hanem a szülőket utólagosan a rozsnyói szolgabíró előtt is, mint olyanokat vádolta be, kik öt hivataloskodásában gátolni merészelték s kik állított kihágásuk miatt május 4-kére bíróság elé is idéztettek, de ártatlannak találtatván, szabadon bocsáttattak, — más részt, hogy a rozsnyói ev. egyházhoz a m. k. Helytartótanácstól a polgári hatóság útján azon rendelet érkezett, miszerint az elemi iskolák 4-dik osztályában a rajztanifást foganatositani kötelességének ismerje, vagy vonakodását okadatolva igazolja. Az egyházkerület az első erőszakos és törvénytelen eljárást annál mélyebb megilletődéssel fogadá, minthogy az 1843-dik III-dik törvényezikk a vegyes házassága szülőknek gyermekeik vallásos nevelését a 18-dik évig szabad tetszésére bizza, a másikban pedig nyilvános sérelmet lát, a mennyiben törvényes egyházhatóságaink mellőzésével az 1791-dik 2(1 tezikkben szentesitett nevelés ügyünk szabadságának daczára tettleges intézkedés szándékoltatik, épen azért a m. k Helytartótanácshoz felirat határoztatott, melyben felkéressék, miszerint a Schlosserik Józsefféle erőszakos és törvénytelen eljárásokat végkép letiltani, az egyházainkat és iskoláinkat illető rendeleteket pedig közölni kizárólag egyházhatóságaink útján kegyeskedjék. LXH. (Szí. A gömöri esperességben kebelezett nagy-röczci egyház, a rozsnyói iskolávál kötött Írásbeli cgycsségc alapján az egyházkerületnek azon kérdést terjesztvén jogérvényes eldöntése alá, „vájjon azon kamat, melyet Nagy-Köczc városa a rozsnyói főtanodéra tett 1000 pftos alapítványi tökéje után tizet

? az egyháznak iskolai segély illetőségébe beszámitható-c, vagy sem?" s egyszersmind több okoknál fogva kérvén magára nézve a kedvező eldöntést. Miután Nagy-Köczc városa, a rozsnyói fötanoda segélyezésére tett s eredetileg l'>ő liftből álló évi ajánlatát 1000 pftos tökéből álló alapitvánvra változtatta és az ar(j *