Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1860. augusztus

4 Az ekképen kihirdetett választási eredmény fölött a rendkívül nagy számos gyűlési közönség szivböl fakadt átalános és lelkes örömnyilatkozata tört ki, — melynek csendesültével a gyűlés elnöke elörebocsátván, hogy ö a felolvastatott pesti középponti bizottmánynak f. év május 21-kén magyarországi, temesi-bánsági és vajdasági ág. hitv. gyülekezetek, esperességek és superintendentiákhoz intézett „Felhívása" következtében, világi hatalom által megszüntetett hivatalát elfoglalni s azt mind addig, mig törvényesen választott utódjának átadhatja, folytatni protestáns kötelességének ismeré,— felszólitá most az ujdon megválasztott felügyelőt, hogy a megalapított esküt letevén, az elnöki széket foglalja el. Mely felszólítás folytán az irányában oly szívélyesen nyilatkoztatott átalános közbizalomnak engedve, Nagyságos Z s edény i Ede úr, mint a tiszai ág. ev. egyház, kerületnek törvényesen megválasztott felügyelője az elnöki széket elfoglalván, a gyűlés szine előtt a következő s a superintendens úr által is előbb elmondottal szórúl szóra megegyező esküt tette le: „Én Zsedényi Ede, esküszöm az egy igaz Istenre, hogy felügyelői hivatalomban , melyre az evangyelmi ág. vallást követük tiszai egyházkerületében a gyülekezetek szavazatai által törvényesen ejválasztattam — hazám, felséges és törvényes királyom iránt, tántoritkatlan hűséggel leszek — evangyelmi egyházam javát tőlem telhetőleg elősegítem, az cvangyeliomi szent tudomány tisztaságára, úgy mint azt a szent irás után az ág. vallástétel előadja, vigyázok, — egyházunk s vallásunknak a hazai törvényeken gyökeredző jogai és szabadságai fölött őrködöm. Az egyházi ügyekben, félre tevén minden gyűlölséget, kedvezést, félelmet és mindennemű emberi tekintetet -— nem tekintvén atyafiságra, ajándékra, igaz s meggyőződésem szerint az egyházi törvényekkel megegyező ítéletet teszek. A gyülekezetek békességét, épületét, hasznát teljes tehetségem szerint munkálom; kánonainkat s átalában egyházi törvényeinket, valamint ezen tiszai kerületi gyűlés által elümbe szabott vagy szabandó utasításokat mind magam megtartom, mind hogy mások is, kiket illet, megtartsák, tehetségem szerint eszközölni fogom. A mint mindezeket teljesíteni igyekezem, úgy segítsen engem az én Istenem! Ez eskü letétel után ugyancsak Zabari Szontagh Lajos elnök úr Főt. Máday Károly mint már felszentelt superintendens urat elnöki székének elfoglalására szólitván fel és neki egyházkerületünk azon hiteles pecsétét, — melyet néhai felejthetlen Páck Mihály föpásztorunk meghagyásánál fogva, árván maradt családja ez ideig híven megőrzött, általadván — öt arra kéré hogy világi elnöktársával egyetértöleg egyházkerületünket valódi keresztyén felebaráti szeretettel szerencsésen vezérelje és boldogítsa. III. Kerületünk mind egyházi mind világi elnöke ezek szerint törvényesen megválasztva és hivatalukba is beigtatva levén, Ľ cselekmény a Nmlgu. cs. k. budai Helytartóságnak bejelentendő a végből, hogy az állami hatóságok egyházkerületünket érdeklő ügyekben magukat elnökségünkkel érintkezésbe tehessék, — ugy szintén a jegyzőkönyv is régi szokás szerint felküldendö. IV. Zabari Szontagh Lajos eddigi egyházkerületi felügyelő úr érzékeny búcsúbeszédében előadván, hogy miután szerencsés vólt az egyházkerületet oda juttatni, miszerint törvényesen elválasztott új felügyelője az elnöki széket elfoglalhassa, bekövetkezettnek látja azon időpontot, melyben eddig folytatott díszes hivatalától végbúcsút vegyen. Az egyházkerületi gyűlés el nem mulaszthatja legforróbb háláját s legnagyobb elismerését érdemült egyházkerületi felügyelő Zabari Szontagh Lajos úr irányában kifejezni, ki számos éven át, egyházi, espercsségi s egyetemi gyűléseinken protestáns egyházunk érdekében fáradhatlan buzgósággal működött; — ki mint az 1848-dik évben ezen egyházkerület törvényesen megválasztott, de működésében megakasztott felügyelője a bekövetkezett nehéz időkben is, egyházunk hajóját a törvényes korlátok közé visszahozni törekedett; ki a legmagasabb május 15-ki kézirat folytában ezen egyház-