Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1860. augusztus

kerület ügyeinek élire állván sikerilúsan fáradozott; fogadja mind ezen buzgó műkö­déséért az egyházkerület szives köszönetét — s egyházkerületi ügyeink iránt buzgó rész­vétét továbbra is kikérvén — maradjon mienk s ernyedetlen buzgósága által teremjen még prot. egyházunk javára bö gyümölcsöket. V. Olvastatott a f. é. május 15-ki legfelsőbb kézirat, mely megnyugtatást kívánván nyújtani az iránt, hogy az utóbbi idők eseményei által felzaklatott lelkiismereti aggodalmainkon a legkisebb erő­szaktétel sem szándékoltatik, megszünteti az akadályokat, melyek az országos egyházi tanácskozmá­nyok összejövetelének, valamint a ker. felügyelő és superintendens választásnak eddig útjában állottak. Az egyházkerület forró háláját fejezi ki mindeneknek előtte a Mindenható iránt, hogy küzködö egyházunkat el nem hagyta és Felséges Fejedelmünk szivét oda haj­lította, miszerint legalázatosabb felírásunkra a sanyargatásnak véget vessen. Más részről azonban a kerület aggodalmait teljesen eloszlatva még nem találja azért, mert a legfelsőbb kézirat a protestánsoknak békekötések és fejedelmi cskiik által szentesitett jogait kegyelem eredményeid látszik tekinteni, holott mind azon cse­lekedetek.« melyeket az egyház jelenleg és jövőre végrehajt, kétségbevonhatlanúl olya­nok, melyek a prot. egyház nyilvános államjogi és szabad fenállását biztosító békekö­téseken és országos törvényeken különösen az 1790: 26. törvényezikkelyen alapszanak­Az egyházkerület ennek folytán az egyhazak es iskolák önkormányzatának visz­szaszerzése tekintetéből minden egyházi és világi hivatalnokait ezennel oda utasítja, hogy magukat az 1790: 26. t. cz. nyomán az 1848 előtti rendszabályokhoz alkalmazzák. VI. A középponti prot. bizottmánynak országunk ág. liitv. híveihez intézett „Felhívása" felolvas­tatván, inditványoztatott: „hogy egyházkerületünk részéről a középponti bizottmány elnökéhez, Mélt. báró Prónay Gábor úrhoz hálairat intéztessék, az idöközileg elhunyt Nt. Esztergály Mihály úr irányában pedig jegyzőkönyvileg hálás kegyelet tanúsíttassák: A tisztelt középponti bizottmánynak ezen nagybecsű felhívása, mely egyházunk terén a válságos időkben vezérfonal vala, — törvényesnek tekintetik s hálás elismerés­sel fogadtatván, egyházkerületünk nevében a középponti bizottmány érdemdús elnökének hálairat küldetése határoztatik; idöközileg elhunyt Nt. Esztergály Mihály úr mmikás fáradozásának emléke pedig az egyházkerület kegyeletes méltánylata mellett jegyző­könyvileg örökittetik. VII. Egyházunk viszontagságos történetéből épen úgy, mint a közel lefolyt válságos időkből tanúságot merítve, lelkes és jeles előadásban inditványoztatott: „hogy a mennyiben egyházunkat, melynek dönt­hetlen elveit, a felvilágosodásban előhaladó világ által mind inkább átalános érvényre emeltetni tapasztal­juk, melynek géniusza tagjait minden viszonyok között varázsképen csatolja magához — egyedül akkor, de mindig is akkor fenyegette a legnagyobb veszély, midőn befolyásosabb világi tagjai, közönbösségbe esvén, elhagyták; — szólítaná fel a kerület az összes esperességeket s egyházakat s főképen pedig be­folyásosabb világi tagjait, hogy buzgóságukban ne lankadjanak, ügyeinket cl ne hagyják, a világi fel­ügyelői hivatalt mindenütt betöltsék, — végre hogy a megrendelt egyházlátogatást, melynek a mult évi kézsmárki határozat szerint nem mindenütt volt elégtéve, számos egyház elhanyagolt állapotján leendő gyors segítség tekintetéből ujolag és hathatósan sürgesse." A lelkes indítvány első része közhelybenhagyással fogadtatván, az, az egyházkerü­let minden tagjának s különösen a kiknek közelebbről szól, protestáns érzületébe s komoly figyelmébe hathatósan ajánltatik; de a mi az egyházlátogatást illeti, miután a a mult évi kézsmárki kerületi határozat azt az esperesse'gileg kinevezett bizottmányokra csak az akkori kivételes állapot tekintetéből bizta, jelenleg pedig törvényesen elvá­lasztott superintendensünk már van, a kinek az coordinatiónk értelmében lényeges és kizárólagos joga és kötelessége, az az illető határozat megváltoztatásával superinten­dens úrnak felhagyatik, oly hozzáadással, hogy ahhoz mielőbb hozzá fogni s azt

Next

/
Thumbnails
Contents