Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

2. szám - Kétféle prédikálás. Endreffy Jánostól

Kétféle prédikálás. K

ét tábori lelkésznek prédikációs kötele van előttem, hogy azokat ismertessem. Az egyik tábori lelkész német, egy hadosztály lelkipásztora, a másik kálvinista magyar lelkész, ki megismerte nemcsak a tábori élet és fronti viszontagságok kálváriáit, hanem a front mögöttes hadikórházak szenvedéseit is. A német tábori lelkész IV. Stark, ki egyúttal a németországi evang. sajtószövetség igazgatója is „

Es soll uns doch gelingen ..." cimen adta ki Artois-ban és Flandriában 1917-ben tartott frontprédikációit és siri beszédeit. (Berlin, 1917. 71 oldal; ára 180 márka). A szerző „legalázatosabban" ajánlja tábornokának a könyvet. — A másik tábori lelkész Szombati Szabó István, ki „o seregeknek Istene" cimen adta közre egyházi közönséges, ünnepi redkivüli és szertartási beszédeit és imádságait háború idején. (Budapest, 1917. 111 oldal, ára 3 kor. 50 fillér). A szerző müvét Dr. Baltazár Dezső püspöknek ajánlja. E két beszédgyüjteményt egymással szembe kell állítanom. Mindkettő típust képvisel, egymástól merőben idegen kétféle prédikálási irányt. A német a vallást és prédikálást teljesen alárendeli a harci szempontoknak: tüzel, lázit, heccel, hogy evvel a harci szekeret a front felé taszigálja. A szerző ugyan azt a cimet adja beszédeinek, hogy „frontprédikációk", de mi jól tudjuk, hogy hol lehet ezeket a frontprédikációkat elmondani. Tizenkilenc hónapi tábori lelkészi működésem alatt mindössze tízszer prédikálhattam a tulaj Jonképeni fronton, a lövészárokban álló harcok idején, amikor nem igen lőttek, különben mindig a front mögött 2—7 kilóméter távolságban. A „front prédikációk" értékét ennek megfelelőleg kell redukálni. De ez nem fontos. Fontos az a tüzelő, harcias szellem, amely beszédeiből kiárad. Ez a szellem tőlünk idegen, mert mi a vallást és prédikálást sohasem engedjük befogni Mars isten . szekerébe. Nem odavalók Jézus hófehér paripái ... A német szellem azonban harcba állítja mindenét : anyagi és erkölcsi összes javait, még vallását és Istenét sem véve ki, Jehovát. A német szellem még Istenét is beleviszi a harcba, hisz az ő ügye. Mi ezzel a szellemmel nem tudunk, de nem is akarunk megbarátkozni Mi a reformáció 400 éves jubileumát a harctereken biztosan nem ugy ünnepeltük, mint ahogy Stark német hadosztály lelkész azt megtartotta. Mert ő ez alkalommal is Lutherből kiemelte azt, hogy igazi hatalmas, német ember volt, akiről el lehet mondani, hogy egymaga állt valamennyivel szemben ! Luthert senki és semmi