Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
2. szám - Zsidó apokalyptica (Befejezés) Juhász Lászlótól
— 35 — gyakorlati-valláserkölcsi értelemben akart messiás lenni, aki mint az apokalyptica fenti fejtegetéséből s a népies messiási felfogással szemben tanúsított magatartásából is láttuk, amily szabadon csatlakozott az apokalyptikához s fordult el a népies értelemben vett messiási képzettről, oly szabadon s függetlenül használta ő az emberfia kifejezést is s tért el ebben az apokalyptica használatától is, s a messiási eszmét saját öntudatának megfelelőleg formulázta, erősen átalakította s ehhez képest vallotta magát az emberfiamessiásnak, melylyel összekötötte földi alacsonyságát. megaláztatásának állapotát, szenvedésének (ugy látszik Jehova szenvedő szolgájának képzetét És. 53. fej. után) s halálának, mint jövendő dicsőségének előfeltételét is. Az eddigi fejtegetésekből is kitűnik, hogy régi és uj felfogás a messiásról, a jövőről egymás mellett halad, egymásba foly, egymást keresztezik, itt-ott a régi messiánizmus domborodik ki, másutt pedig az uj apokalypticus felfogás s világnézet bontakozik ki tisztán s jut teljesen uralomra. A 12 Patriarcha Testamentumában a jövő váradalom a túlvilágra irányul, szellemivé válik s a földi érdekekről ment. Az Assumptio Mosis-ban már erősen a földi nemzeti váradalmak s felfogás domborodnak ki, a jövő reménye Izraelnek ellenségein vett győzelmére irányul. Énóch II. tisztán, nemzeti érdekekről menten vallás-erkölcsi oldaláról fejti ki a jövő reményt. A túlvilág gondolata, az itélet vallás-erkölcsi jellege itt már teljes tisztaságban jut kifejezésre. A zsidó eschatologiának tehát kétségtelenül kettős oldala, illetve jellege van : a zsidó messianizmus és az apokalypticai. Ezeknek egymást keresztező gondolatsorában, a régi s uj messiás, eszme egymást keresztezésében bizonyos rendet, rendszert, hogy ugy mondjam nyugpontot teremteni volt hivatva : a messiási közbenső ország eszméje, amely Jel. 20 6 alapján ezer esztendőre J tétetvén, chiliasmus név alatt terjed el az őskeresztyénségnek tudatában s hogy ez az eszme igen sokszor mily hatással volt Krisztus követőire, sőt mily végzetessé vált igen sokszor, az egyháztörténet tanítja. A közbenső messiási ország eszméjét megtaláljuk I. Énóchban (91 n_ 1 9; 93 t_ u). A világ folyása fiz hétre van felosztva. A nyolcadik hét a messiási korszak, a kilenc és tiz a végitélet korszaka s aztán következik az uj világrend. Sibylla III-ik könyve is ösmeri a messiási országot. Itt is a világitélet előtt közvetlen következik az be. A messiási uralkodás végét Qog és Magog hada zavarja meg, ezek felett való győzelem vezeti be a jövő világban Isten uralmát. Pál apostolnál I. Kor. 15 í 3_ 2 8 fordul elő, ez adat az időpontot illetőleg is tájékoztat: az első század közepe táján már ez eszme határozott formában jelentkezik s ettől kezdve foglalkoztatja a rabbik theologiáját is. Ezzel párhuzamban természetesen IV. Esdrást és Baruch apokalypsisét is. A messiási közbenső ország a jelenlevő világfolyás végére esik tehát, ezer évig tart Jel. 2 e 3*
