Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

2. szám - Zsidó apokalyptica (Befejezés) Juhász Lászlótól

földi értelemben; a szenvedés s halál után következő jövendő dicsőségét is akarta azzal Jézus kifejezni. Az emberfia használatát azonban nem lehet az ev-i okmányokon tett erőszak nélkül akként értelmeznünk, hogy Jézus azt csak a messiási proklamatio után használta és pedig csak a dánieli emberfia értelemben, hogy tehát Jézus csak Christus futurus akart lenni (Holzmann, Hollmann) s a szenvedésnyilatkozatok nem hitelesek (Weiss, Weinel), hanem ugy, hogy már a messiási proklamatio előtt is emberfia-messiásnak vallotta, hirdette magát Jézus, nem törődve azzal kellő megértésre talál-e, vagy nem. Ugyanis az emberfia annyit is jelent, mint az egyszerű alak : ember. Hogy a nép, illetve a tanítványok érthették e kifezés alatt azt is, Jézus magát embernek nevezi, megtetszik Mt. 9

s-ból és Mt. 1613-ból. Ez utóbbi hely formulázását Mt. ev.-istának kell tulajdonitanunk, mert hiszen a paralellekben sem Mk., sem Luk.-nál nem fordul elő az emberfia kifejezés. De e két utóbbinál Péter feleletében az élő Isten fia kifejezés sem. Ez utóbbi kitétel is Mt.-nál fordul elő, mely szerint a kibővült kérdés a felelet kibővítését vonta maga után oly értelemben, hogy Jézus, akit emberfiának tartanak, tulajdonképen Istenfia. Mt -nál találjuk tehát a két kifejezés első dogmatikai szempontból való egymás mellé, illetve szembeállítását, melyen épült fel aztán az egyházi atyák s az egyházi felfogás értelmezése, mely szerint az emberfia kifejezés Jézus emberi természetét akarta kifejezni. Hogy sem az egyházi atyák, sem az egyház nem téved a kifejezés ilyeténképen való értelmében, az iránt kezeskedik a szónak grammaticai-logikai értelmezése. Emberfia = ember, tehát Jézus magát láthatóképen embernek nevezte, közönséges embernek, az emberi nemhez tartozónak. De az apokalyptica arra tanit, hogy van a szónak egy másik históriai értelmezése is: az apokalypticának a dávidi emberfiához csatlakozó ég felhőiben megjelenő messiása. S minthogy jézus és az ev.-isták magyarázatot nem fűztek ahhoz, mily értelemben használja e kifejezést, mert ugy látszik, hogy reájuk nézve ez kérdés tárgyát nem képezhette, mert tudták mit értenek alatta, kifejlődött a két mód mellett a kétféle értelmezési lehetőség, illetve mindkét felfogásnak, értelmezésnek összeköttetése, ugy a grammatica-logikai, mint históriai felfogásnak (Igy Holsten). Baldensperger azonban azt a nézetet vallja, hogy tudományos fejtegetés mellett csak egy rendszer lehetséges s ő a dánieli alakot fogadja el Jézusra nézve elfogadottnak és pedig a messiási proklamatio után, a grammaticai-logicai értelmezést pedig visszautasítja. Jézus azonban vallás-erkölcsi értelemben akart messiás lenni, és pedig messiási voltát nem tudományos rendszerben akarta kifejteni, sem philosophus, sem humanista nem akart lenni, mint Wellhausen igen helyesen megnevezte, aki a gyakorlati életben akarta megvalósítani Isten országát, s nem tudományos, hanem