Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

10-11. szám - Ismertetések - Aus vierzig Jahren deutscher Kirchengesichte r. m.-től - Német filológiai dolgozatok XX., XX I. és XXIH. kötete Szelényi Ödöntől

— 249 — borítania. A szektáskodók sokszor biblikus megalapozottságú maradi nézetei ellen a jézusi felvilágosodottság és vallási komolyság érvei tudományosan is legbiztosabban helyt állanak s talán gyakorlatilag is a legtöbb eredményt érnék el. Sub specie aeterni — egész bizonyosan. Ez azonban természetesen nem zárja ki azt, hogy a könyv mostani formájában népszerű ne lehessen. Lehet, sőt valószínű, hogy az. De ugy a könyvre, mint olvasóira nézve jobb volna, ha a könyv valamivel magasabb őrálló helyről tartana szemlét saját fogyatkozásaink és a szektáskodók maradi erőlködése felett s az igazi eszményt tartaná elénk követendő például. Pusztaföldvdri, Aus vierzig Jahren deutscher Kirchengeschichte. Briefe an E. W. Hengstenberg. Erste Folge. Herausgeg. von G. N. Bomwetsch. 176 1. Ára M 4.—. — Hengstenberg leveles ládája érdekes bepillantást enged a mult század első felének egyházi és theologiai küzdelmeibe. A racionalismus és orthodoxia közötti harcban Hengstenberg sokszor volt vezér. A hozzá intézett levelek kegyes frazeológiája, modoros üressége és párttülekedéseket visszatükröző önzése nagyon elszomorítónak mutatja e küzdelem rugóit és szereplőit. A publikáció igen hiányos. A levelek egy része csak kivonatosan van közölve, ugy, hogy alapos a feltevés, hogy a kihagyásokkal a kiadó jobbára a jelentéktelen levélíróknak szolgálatot akart tenni. Már pedig a történetnek joga van ahhoz, hogy az embereket a maguk valóságában, kendőzés és szépítés nélkül megismerje. r: m. Ervin Rausch : Geschichte der Pädagogik und des gelehrten Unterrichts im Abrisse dargestellt. IV. Auflage. Leipzig, Deichert. 206 lap. Ára M 4'40. A szerző bölcsészettani és theologiai hallgatókat tartott szem előtt a vizsgálatra való előkészítés céljából. E célnak a mü tökéletesen meg is felel. Nem épült ugyan eredeti forráskutatásokon, de a neveléstörténet legújabb (német) irodalmat gondosan feldolgozta. Tárgyalási módja rövid, lakonikus, csak a lényegre szorítkozó, de majd mindig jellemző és tárgyilagos. Igen sikerültek vezérszavai, összefoglalásai, párhuzamai, melyek megkönnyítik az egyes korok jellemző vonásainak megtartását. Hasonlókép pontokba foglalja a nagy pedagogusok fő tanait és érdemeit, valamint az egyes rendszerek fény és árnyoldalait. Hiánya azonban, hogy a nevelés elméletét Herbarttal lezárja és azontúl inkább csak a nevelés és oktatás szervezeti változásait adja elő. Németül tudó theologusainknak a legmelegebben ajánlható e könyvecske. Német filológiai dolgozatok szerkesztik Petz G., Bleyer J. és Schmidt H. XX., XXII. és XXIII. kötet. Budapest, Pfeifer 1917. és 1918. — Erre az irodalmi vállalatra folyóiratunk 1916. évfolyamában hivtam fel a figyelmet. Azóta ismét 3 oly uj dolgozat jelent meg, mely a theologust is érdekli. Kettő egy-egy német irónak hazánk életére tett hatásával foglalkozik. (1. Gellert hazánkban, irta Vdrady Imre és herder hazánkban irta Pukdnszky Béla), a harmadik pedig Stockei Lénárd, a nagy reformátor Zsuzsdnna