Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

10-11. szám - Ismertetések - Pröhle Károly: Eucken Rudolf életfilozófiája. Dr Szövik M-tyástól

— 244 — készültségü doktori értekezése. Derék dolog, hogy mint theologus épen Euckent, ezt a nagy német vezető idealista bölcselőt tette különös tanulmány tárgyává, ki nekünk, theologusoknak — bár nagy számú müveiben éles kritikát mond a „folytonosan valósuló szellemi életfolyamatnak" minősített keresztyénségen és reformáción — természetes, elvtársunk és szövetségesünk a szellemi élettartalmu vallás realitásának és szükségességének hirdetésében. Dicséretére válik szorgalmas szerzőnknek az is, hogy meg nem ijedett Eucken magyar nyelven való interpretálásának rendkívül nehéz feladatától, sőt szép magyar stílusban kéziratban készen van terjedelmesebb ismertetése is. Schleiermacherhez hasonlóan Eucken életfilozófiája („Lebenssystem", „Lebensordnung", „

Lebensanschauung'-) és több régebbi és ujabbi nagy gondolkodónak az élet- és világfelfogásának befolyása alatt keletkezett. Előbbieknek bensősége, mélysége és nemesebb lendülete s a modern életrendszerek realizmusa, életelevensége, szemléletes gazdagsága és célkitűzéseik biztossága alapján vállalkozott „nem csupán a rendszeralkotó filozófus, hanem az életreformátor szerepére." Ez életrendszer alapvetésénél magát az életfolyamatot veszi kiinduló pontul és kimutatja a természeti élet mellett a szellemi életnek is — pláne fölényes — reális valóságát és személyes aktiv önállóságát a zseniális alkotó munkában, a szeretet érzületében s a vallásban. „A szellemi élet — úgymond — abszolút ember és világfölényes élethatalom", amelynek értékét és reális valóságát nem dönti meg az, hogy a való és gyakorlati életben az eszmény mögötte marad a valóságnak. Ez abszolút szellemiségnek kiváló kifejezője a keresztyénség, mint ethikai váltságvallás, amiből kitűnik, hogy „Eucken rendszere félreismerhetetlenül vallásos jellegű." Eucken tehát nem spekulativ, hanem reális tapasztalati alapon épiti föl szellemi élettartalmu rendszerét s ez alapon nem felejtkezik meg — főleg a világháború szomorú tapasztalatai alapján — arról a veszedelemről sem, amelylyel az egyes életkörök általa hirdetett önállóságrajutása a kultura s általában a szellemi élet egységét fenyegeti. A szellemi élet folytonos aktivitása tehát az az alap, amelyre aztán Eucken nagyszámú müveiben fölépítette uj, ideálista életrendszerét. Kor és müvelődéstörténetileg érdekes az is, hogy épen a német népnek tulajdonítja azt a világtörténeti hivatást, hogy a népek között a szellemi élet tiszta ideálizmusának hordozója és úttörője legyen. — Szerzőnk nem bocsátkozik Eucken életrendszerének kritikai méltatásába, nem részletezi szinthetikus, sőt talán ekklektikus összeállítását, csak érinti e rendszerben minden életegysége mellett is az egyes szellemi életköröknek kissé laza összefüggését, hanem ahelyett méltán kiemeli, hogy a „rendszeralkotó munkájából hatalmas, felrázó, az emberiség legmagasabb eszményeiért elhatározásra, tettre, munkára, küzdelemre sarkaló erők áradtak szét" és hogy talán a tudósabb és rendszeresebb filozófia mellett is „bizonyára van jogosultsága és hivatása olyan filozófiának is, mely az eleven élet drámai folyamatában foglal állást és belülről igyekszik az életet a szellemi