Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

10-11. szám - A theologiai tanulmányok reformja. Szimonidesz Lajostól

— 238 — mundus" elvéből van keverve, hanem földi indulatok és bölcselkedések ize érzik kiváltkép rajta. Pedig az élettel való megalkuvás nemcsak elvi, hanem gyakorlati és egyházi szempontból is helytelen dolog. Sem az orthodox ignorantia álláspontján álló, sem a modern szelek által jobbrabalra hajlított theologus nem jó pap. Sokat használhat mellékes és aprólékos dolgokban, azonban a fődologban: az igazi evangéliumi hit tiszta levegőjének a fentartásában hagyja cserben egyházát s rá is áll a mondás : mit ér az, ha az egész világot megnyeri is, a lelke azonban kárát vallja?!... Minden gyakorlati szempontnál fontosabb tehát az, hogy theologusainkat a legtisztább tudományos, vallási és egyházi idealizmus légkörében neveljük fel. (Ami nem jelenti azt, hogy az élet első gödrében kitörjék a nyakukat ! A két véglet között sok járható ut van). Azért a közkeletű nézettel szemben ki kell tartanunk amellett az álláspont mellett, hogy a theologiai tudományos studiumot a „gyakorlat", meg az „élet" kedvéért nem szabad megnyirbálni, hanem ellenkezőleg, alaposabbá kell tenni és ki kell mélyíteni. Nem gyakorlatiasabbá, vagyis sekélyesebbé kell a theologiai studiumot tenni, hanem még tudományosabban megalapozottá ! Ebből a szempontból talán nagyobb szükség van a Studium reformjára, mint a gyakorlati követelmények szempontjából. Keresztelni a bábaasszony is tud (meg is van engedve neki). Minimális intelligenciájú theologust nem is kell rá tanítani. Ellenben a prédikáció már embert kíván. A tartalmas, filozófiailag helytálló, vallásilag értékeset nyújtó, a legegyszerűbb embert a legkulturáltabbal, a cselédleányt a királlyal egyszerre kielégítő prédikációhoz olyan ember kell, aki ember a talpán. Persze lehet ócska salabakterekből vagy ujabb könyvekből is élni : el lehet egyszer Qyőry valamelyik beszédét mondani, máskor „Gerock után szabadon" lehet szónokolni ; az ilyen szemfényvesztést lehet kendőzni és mentegetni, az esetek legnagyobb részében nyomdafestéket lehet vele kiérdemelni és karriért lehet vele csinálni... de — orcapiritó munka ! Valamelyik padban mindig ott ül valaki, aki belelát az ilyen pap hasába, az utolsóban pedig egy figyelmes hallgató szép csendesen ott kiséri a pap mondókáját a forrás lapjain figyelemmel s megmegcsóválja a fejét, ha a „szónok" nem jól mondja a leckét A mostani theologiai oktatásnak az a hibája, hogy szüklátkörüségre neveli a theologusokat. Kinn a világban az a szó járja: „nil humánum a me alienum", — a theologiában pedig az, hogy „csak a Krisztust, csak az írást." Akármilyen helyes ez az álláspont, mint nevelési eszménnyel nagyon óvatosan kell vele bánni. Ha a súlypont az irásmagyarázatra, a biblikumokra és a történeti mult dátumainak és álláspontjainak a megrögzitésén van, akkor ezzel a tudománnyal minden komolysága, alapossága és igazsága mellett sem lehet az életben helytálló papokat nevelni. A történet-kritikai módszer a Studium alfája. Nélkülözhetetlen részei a nem exotitumokban utazó vallástörténet és vallástudomány,