Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

10-11. szám - A theologiai tanulmányok reformja. Szimonidesz Lajostól

— 239 — nemkülönben a filozófia történetének és problémáinak olyan alapos ismerete, hogy azokkal a theologus bárhol megállja a helyét. A gyakorlati studiumok javarésze felesleges. A szemináriumokban, vagy egy kis életrevalósággal könnyen többet el lehet sajátítani, mint amennyit a horniletikából vagy a gyakorlati irásmagyarázatból profitiroz az olyan theologus, akinek alapos ismeretek híján nincs mit gyakorlatilag magyaráznia, aki ennek következtében ugy sem tudja tartalommal megtölteni a müszabályok üres formátt, hanem vesz egy prédikációs könyvet és azzal elél. A protestáns egyházaknak olyan papokat kell nevelniök, akik az eke után mennek, de Virgiliust, meg Horatiust olvassák. A papok elparasztosodása s ennek következtében az egyház nívójának a sülyedése ellen egy orvosság van : adjon a theologia hallgatóinak olyan útravalót, amit nem dobnak ki haszontalan ballasztképen a leikükből, hanem holtuk napjáig megbecsülnek . . . Azután : ne szemellenzőkkel nevelje és szoktassa, hanem tanítsa arra őket, hogy helyüket a világban mindenütt megállják. Az állig begombolt mellényü mogorva theologusból nem lehet más pap, mint olyan, akinek csak a fekete kabátja ad tekintélyt, aki azonban nem ura vészeknek, viharoknak s nem tudja megfelelően képviselni egyházát a „nem hivő" müveitek között. Pedig ezek megnyerése az egyház legvitálisabb érdeke. Szektává csak nem gondolkozó, egyszerű emberek vezérének lenni nem egyházi ideál. Az egyháznak a korszellemmel, a legelőrehaladottabb tudománnyal kell diadalmasan megküzdenie, hogy azt a vádat ne vonja magára : elásta talentumait, nem használta szárnyait, melyeket az Ur adott neki. A történetkritikai irányból és módszerből a theologus se az első négy félév után, se egész életében ki nem nőhet. A theologus lelke csak látszólag ingadozhatik az egyház szolgálata és az igazságnak a legmegfelelőbb eszközzel való keresése között. A kettő között nincs ellentét : az egyházat igazán csak az igazsággal lehet és szabad szolgálni. Akik kutatásuknak határt szabnak s megalkusznak, sub specie aeterni olyan munkát végeznek, amelyből az egyháznak kára van, nem haszna s amelyet mint vályogból vagy szalmából készült épületet végül is a „tüz" emészt meg., Ezek a theologiai reform helyes alapelvei. A gyakorlati megvalósítás belőlük következik. Szimonidesz Lajos.