Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

10-11. szám - A magyar racionalista theologia. Lie Fizély Ödöntől (folytatás)

— 229 — lélek világa, az ész annak a szeme. A szem világosság nélkül ép ugy nem láthat, mint a világosság szem nélkül észre nem vétethetik. Ezen szempontból kisérte ő figyelemmel a hittudomány fejlődésének menetét és használta fel az eredményeket és bizonyos vidám nyugalommal nézte azon nagyszerű harcot, mely különösen az ujabb korban az evang. egyház legszentebb érdekeiért és kérdései mellett vívatott, tudván azt, hogy az a protestantizmusnak csak hasznára válhatik.

1 — Dogmatikájában a tárgyas és formás bevezetés után, meiyben a vallásról általában, a különböző vallásokról s a theológiáról szól, tér át a szentírásról való tanításra s azután a szorosabb értelemben. vett theológiára, szólva Istenről stb. A kimerítő, bő munka egybeveti a különböző idők és felekezetek vallásos meggyőződéseit, hitágazatait, polemizál Schleiermacher felfogásával, cáfolgatja Bretschneider megjegyzéseit, gyakran idéz Kant, Wolff, Lessing munkáiból. Ki kitér dogmatörténeti, szövegkritikai kérdésekre. Liberális megjegyzéseit azonban a legtöbbször mérsékli az egyházi tan tekintélye. Helyesen itéli meg egyéniségét Szeremlei Sámuel, aki Aranyi debreceni tanárral együtt Somosit a Kant szelleméből merítő theologia elkésett epigonjának mondja, aki a hivatalos rendszabályok által megkötözve, következetesen semmi elvet sem vihettek keresztül, épen amiatt, hogy t. i. a tanszéken az egyháznak, nem pedig az alanyi meggyőződésnek tolmácsaikép ültek, minden hűséges szolgálatuk mellett sem tudtak őszinte lelkesedést támasztani tudományuk és a hit iránt.

2 Hasonló szellemben megirt munka Szeremlei Gábor Keresztyén vallástudománya. Alig van benne egyéni véleménynek és felfogásnak valami helye. Egyik bírálat ugy nyilatkozik róla : ahelyett, hogy másoknak írna, magának rekapitulál.

3 Szembehelyezi az ellentétes irányokat: a racionalizmust, szupranaturalizmust, a pozitív és liberális elveket. Hosszasan közli Schwartz, Schweizer, Schleiermacher felfogását. Sokszor dogmatörténetet ád. Előszavában kijelenti, hogy munkáját a vallástudomány fejlődésének jelenéhez idomítva kívánja adni s azok számára való, akik nem elégesznek meg a puszta Uram, Uram felkiáltással és a tudományos vizsgálódást a vallás terén is méltányolni tudják. ítéletei a józan racionalizmus bélyegét hordják magukon, mikor pl. a szentháromsági eszme felfoghatóvá tételére irányzott törekvéseknek a gondolkodó fő előtt csak dogmatörténeti jelentőséget tulajdonit.

4 Az Anselm-féle elégtétel tanról ugy nyilatkozik, hogy az arra való visszatérés nem történhetik meg. Azzal a nézettel nem békülhet ki sem a gondolkodni szerető fő, sem az erkölcsi természet érzülete.

5 A szerző kívánsága, hogy mikép minden tudomány, ugy a hittudomány is haladjon és a müveit kor igényeihez simuljon. 1 Erdélyi János : Somosi életrajza, Sárospataki Füzetek 1864. évf. 40. 1s Szeremlei S. I. m. 66. 1. » Prot. Egyh. és Isk. Lap 1860. évf. 2. szám. 84. 1. * Keresztyén vallástudomány 381. 1. 6 U. o. 552. 1.