Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
10-11. szám - A magyar racionalista theologia. Lie Fizély Ödöntől (folytatás)
— 227 — Az első részben megállapítja az észnek mivoltát, tulajdonságait. Az emberi gondolkodás anyagát az ideák képezik és pedig azok, amelyeket nem lehet feloldani, melyek „simplices". Az ideák forrása a sensatio és reflexió. Az ész azonban az ideákat nem formálja, hanem befogadja cum sensu receptionis. Az ész mellett (mens) különbséget tesz a rációt illetőleg: vis ea mentis, qua argumenta inveniuntur atgue connectuntur. A megismerés képességei „vires cognoscendi" után a „vires appetendi" tárgyalása következik. A gyönyör és a fájdalom üzi cselekvésre az embereket, ami azonban a jónak és rossznak nem a biztos jele. Annak a ráció a normája. A boldogságra való vágy önmagában vak s azt tanácsolja, amit a jelen nyújt. Áz észbeli kívánság azonban tovább tekint és a jónak foka és mértéke szerint irányítja a kívánságot. Intellektuális és morális habitusok a tökéletességre és boldogságra vezetnek. Veritas ducit ad virtutem et homo cognitione veritatis atque actione virtutis naturam suam perficiendo beatus évadit. A második részben az Isten létezésének megállapításával kezdi. A vallás tárgya Isten, akit ha nem ismerünk, akkor nem is tisztelhetünk. Az Isten léte demonstrálandó, amire öt argumentumot hoz fel. Vitatkozik az atheistákkal, akik a vallás eredetét a félelemben és az okok nem ismerésében látják. Az isteni tulajdonságról, a teremtésről, gondviselésről stb. következnek hosszabb fejezetek. Azt az elméletet, hogy a világban minden „szisztematikusan" van elrendezve s ezért csoda nem történhetik, nem fogadja el. A harmadik részben az Isten tiszteletének általános része után az erényről és bűnről tárgya'. Az Isten tiszteletében megkülönbözteti a eultus inmediatust, ami az Isten imádásában, a léleknek Istennel való érintkezésében áll s a eultus mediatust, ami megnyilatkozik az embernek önmaga iránt és felebarátai iránt való kötelességekben. Az Isten tiszteletének szentségével végződik a könyv. A közölt tartalom is igazolja, hogy ez a dogmatika valóban theologia naturalist tartalmaz. A ráción épül fel az egész dogmarendszer. Bár a racionalismus ellenfele volt Szikszai György, dogmamatikája azonban távol van minden felekezeti jellegtől. 1 Munkájának alapgondolata, hogy a természeti vallással az ember üdvösségét el nem érheti, mert bűnös. A természeti vallásnak isteni kijelentéssel kell pótlódni. Az isteni kijelentés pedig a bibliában van. Ez a felfogása azonban nem gátolja, hogy lépten-nyomon ne vegyen magának alkalmat annak az illusztrálására, hogy a természeti vallás sok igazsága megegyezik a keresztyén vallással. A keresztyén vallás tárgyalásánál pedig csak azokat a tételeket tárgyalja, melyekben a három felekezet (róm. kath., evang. és ref.) megegyeznek. Elüljáró beszédében kijelenti, hogy a három felekezet megegyezhet és meg is egyez a keresztyén vallásnak azokban a fundamentális igazságaiban, amelyek szükségesek is, elégségesek is tudni és hinni az i Természeti és keresztyén vallás 1799 1. 13*
