Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
8-9. szám - Az amarnai korszak. Tarczay Andortól
— 217 — bûches." Inkább feltűnik a kettő közötti külömbség. Hisz az Amarna levelekben nem állanak a kanaaniak olyan rosszul. Ellenben igenis merem állítani, hogy a héberek nem vonultak be nagy harcokkal a délvidékre, mint az Józsue könyvében van leirva, hanem igenis ugy áramlottak be az országba, amiként beáramlottak hazánkba is a szlávok, akik maholnap minket is kitúrnak, ha nem vigyázunk. Ezt a feltevést bizonyítja a Birák 1. fejezetének 27. verse, ahol a következő áll : „és a kananeusoknak tetszett vala lakni azon a földön" és még inkább a 28-ik vers: ,és mikor Izrael megerősödött, adófizetőjévé tette a kanánenst, de elűzni nem űzte el." Ez és hasonló kifejezések, melyek gyakoriak a fejezetben, arra indítanak, hogy Izrael népének Józsua alatt való bevonulása már az amarnai levelek megírása előtt történt meg és hogy ezen levelek azt a kort ábrázolják, melyet az l 2 s-ban feltételez is, t. i. mikor már kissé megerősödött, vagy pedig még jobban mondva, mikor az egyptomi hatalom még jobban meggyöngült. És ime, ha csak pár fejezettel is tovább olvassuk a Birák könyvét, megtaláljuk az amarnai levelek délvidéken működő intrikusát, Lapaját és pedig Debora birónő férjében Lapatotban. A székhelye ép ott volt, amelyről az amarnai levelek alapján fe! kell tennünk és ezt mondják az összes német orientalisták, Rama és Bethel között, vagyis az Ajulon völgyében, mely az Efraim hegyeknek lankáját képezi. Ekkor Debora alatt jut kezébe a hébereknek Hasor is, mely eddig fenn tudta magát tartani, mint kanaanila fejedelem (1. 202—203. levelek), noha Sickem (Sakmi) az orventalisták állítása szerint már a héberek birtokában volt és igy bezárt területen lakott. Ezeket bizonyítja azután t i., hogy Ajalon tényleg a főtábor volt, a 180- ik levél Abdchiba, Jeruzsálem királyánák levele, melyben a következőket írja: „a király karavánját megrabolták Ajalon mezején." Természetesen nem voitak a viszonyok állandóak és aki bírta, marta, annál is inkább, mert az egyptomi király itt-ott segítséget küldött, egyik-másik városnak, amely erre természetesen újra kanaánita kézre került, aminő volt pl. még a Jeruzsálem is. Tarczay Andor sörkuti lelkész. Felhasznált irodalom : Winkler H. „Die Tohntafeln von Tell Amarna" a keilinschriftliche Bibliothekban és az „Amarna ^eit* az Alte Orientböl, valamint a nevesebb összefoglaló történelmi müvek ide vonatkozó megjegyzései, végül Thomsen Palestina (Aus der Natur).
