Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
8-9. szám - Az amarnai korszak. Tarczay Andortól
— 212 — első bábeli dinasztiát, de újra nyugatra nyomja őket az elamiak növekvő hatalma. Ezeknek igáját is meg kell kostolniok, de csakhamar felülkerekednek újra és Chamurnabiban újra Babylon trónjára jutnak és itt is maradnak, amig újra nem támad az Irán felől egy uj áradat, amely visszaszorítja őket, ez a kossei nép és a velük együtt meginduló cheta-népek áramlata. Agukakrimi elfoglalja országukat Syriáig, de a cheta-népek Babylont is őshazájukba szorítják vissza, ők veszik hatalmukba a Naharina vidékét és az egész északi hegyes vidéket. Az Amorriaknak megmaradt Basan nagy vidéke és innen vonul délelebbre, Moabbal kerülve összeköttetésbe és elfoglalja tőlük a vidéket az Arnonig. (Nu 21 2 6.) Itt találjuk őket az Amarna-korban a Nahr el Awajtól egész az Arnonig terjedve. Az Amoriták Gen lOi^ szerint a Kanaan tul leszármazott tizenegy nép egyike és pedig a leghatalmasabb. A fenmaradt emlékekből tudjuk, hogy hajókat rövidre nyirták, ajkukat leberetválták, nyelvök pedig a héberrel rokonnak kellett, hogy legyen. Főistenük Hadad, viharban megy elől és kezében a villámot forgatja. A nemzeti isten Amuru, harcias öltözetben, jobbjában egy kelevészszel, baljában egy dárdával van ábrázolva egy antilop vagy kőszáli kecske hátán állva, igy tehát a háború és vadászat istene. Később Hadaddal azonosítják ; neje Asera. Egy másik isten Dagon volt és ezenkívül még egyet ismerünk, melynek ideografikus neve kb. En-bast. Ez a név egészen szumir hangzású, de a régi szumir pantheonban nem található fel ; csupán a későbbi korban fordul elő, igy mégis amorita istennek kell lennie; ő is a vadászat és háború istene. Az Amarna-korban e néptől délre Moab, még délebbre pedig Edom népe lakóit ; a babyloni sféra és az amorita sféra között pedig tehát Amoritól keletre, az amonnita semi nép lakott, a Kademoth pusztában pedig Izrael népe tartózkodott. Izrael népe nem elegyedett mindjárt harcba az ott lakó törzsekkel, hanem először megpróbálkozott békességgel jutni a kiszemelt Khanaan földjére, melyet tradícióik alapján magáénak tartott. Követeket küldött Izrael Edom királyához mondván: „Hadd menjek át kérlek országodon, de Edom királya nem hallgatta meg; majd Moab királyához is küldött, de ez sem engedé és igy Izrael ott maradt Kadesban. És mikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moab földét és napkelet felől érkezett a Moab földéhez és ott táborozott tul az Arnonon. (Bir. lli 7-i 8.) Ugyanezt bővebben és részletesebben megtaláljuk a 20. és 21. fejezetben, azután Deutor 2. fejezetében. Halljuk tehát tovább a biblikus irót miként mondja el a bevándorlás történelmét:" És követeket küldék a Kedomoth pusztából Sihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel, ezt izenvén : Hadd menjek a te földeden, utról-utra megyek, nem térek le se jobbra, se balra. Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam, csak 'gyalog, hogy menjek át a Jordánon arra a földre, amelyet az Ur, a mi istenünk ád nekünk. De nem akarta Sihon, Hesbon királya,
