Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
8-9. szám - Az amarnai korszak. Tarczay Andortól
— 213 — hogy átmenjek őrajta ... és kijőve Sihon mielünkbe minden népével, hogy megvivjon velünk Jahacnái, de az Ur, a mi Istenünk kezünkbe adá őt és levertük őt . . . és elfoglaltuk minden városát. (Dent 2 2 8-34.) És birtokába vette az emoreusok egész határát az Arnuntól fogva a Jabbokig és a pusztától a Jordánig. (Bir. 11 22-) Hesbon amorita fejedelem tehát ezzel legyőzetett és városaik mind héber kézre kerültek. Ezután már a második fejedelem, Og nem várja meg az izraeliták támadását (aki Edreiben székelt), hanem segítségére ment a levert rokonállamnak, de őt is megverték és elvették tőle „a síkságnak minden városát és az egész Gileádot, meg az egész Basant Szakaig és Erdreiig." És itt csatlakozik történelmi leírásunk az amarnai-korszak eseményeihez. Ezen időben az amoniták birodalma a Jarmuk-folyótól északra terjedt és az Orontes völgyének egy részét is magában foglalta. Abd Asera lehetett körülbelül IV. Amenofisz idején az amoriták fejedelme, aki megkezdte terjeszkedését nyugat felé és ott találjuk már őt harcolni fiával Aziruval, a trónörökössel Gebalnál, majd a keskeny, lapos szegélyen le délfelé egészen a judai sikra, az Ajalon völgyébe (Bir 1 3 5). A héberek által felfelé tolattak, de ott beleütközvén Mitani és Chattiba csakis a Jordánon túlra vehette útját és ott a keskeny tengerparton újra délfelé. Nem igen volt tehát az uralkodási vágy, ami hajtotta, hanem a szükség és sikerült is nekik egy időre Dán fiait felszorítani a hegységbe (Bir 1 3 4) Végül bizonyára jóval kósőbb elérte őket Jahve keze és a már mindennüvé betóduló chabirik őket is leigázták. Bir 1 3 5 értelmében:... de mikor a József korának keze rájuk nehezedett adófizetőkké lettek." Aziru aram vezér fiatal koráról mit sem tudunk, hogy a nagy uj hont. foglaló harcokat apja oldalán kezdte meg s hogy az éjszak palesztinai kisfejedelmek, valamennyien őreá panaszkodnak, különösen Zahi (a későbbi Phoenicia) tehát a kalmár poeniciaiak városai, akiké a tengerpart keskeny szallagja volt. Dunip városának helytartója a 75-ik levélben jelenti urának, hogy Nii már elesett, Smyrna pedig már ostrom alatt van Még keserűbben panaszkodik Rib adi, Gebal ura, kinek ehhez még öccse is az ellenséggel cimborál. Dunipot és Gebalt is elfoglalja majd tovább halad Arvad, Beruh, Sidon, Tyras, Askalon városokon át, tehát teljesen hatalmába jut Zahi. Azirunak az udvarnál jó barátja van, Janhasszu személyében, aki ugy látszik a vazalusok leveleit nem terjeszti ki a király elé és Azirut mindenről értesiti. Azt állitja, hogy az elvett területeket a chetáktól veszi el, de végre mégis az udvarba hivatják. Az idéző levelet a hozó küldönc elől elmenekül a hegyekbe s csak akkor érkezik vissza a tett mezejére, midőn már a követ visszatérőben volt, de végül mégis el kellett mennie s ugy látszik többé nem ís engedték haza. Munkájának mihamarabb való nyélbeütése érdekében szövetségeseket is toborzott, ezek közé tartozott elsősorban : 1. apja Abd Asera, aki Gebal kormányzóját fenyegeti, ostromolja és elűzi. íme a levél: „Amanappának, atyuskámnak, Ribadi
