Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

8-9. szám - A magyar racionalista theologia. Lic Fizély Ödöntől

— 201 — Mert a mohamedán vallás is sokat tett a monotheizmusnak elterjedésére, a bálványozásnak kiirtására a földnek sok nemzetei közül és a barmokkal való áldozatoknak és a Jézus célja szerint a vallásból való kiirtására.

1 Vajda Péter elbeszéléseiben sokat foglalkozik az idegen vallásokkal. így a népimádás és keresztyénség a Memmon szoborban, a hun pogányság és keresztyénség Attila halálában, az izlam és a keresztyénség a Mirmáhban és az Athénéi sírásóban, a brahmanizmus és izlam a két brahaminban és Akbar szultánban, Joroaszter és. Mohamed vallása a Magusz leányában. Vajda felfogása szerint Allah, Brahma Ormund, Isten csak különböző elnevezések. De lényegük egy : a természetben megnyilatkozó világszellem. A különböző vallások összecsapásainak az eredménye nála nem az, hogy a fejlettebb győzedelmeskedik a fejletlenen, hanem az, hogy a természet és szeretet pantheizmusában törnek elő. A vallástörténet fontossága lebeg Péterfi Albert szemei előtt, mikor a mithologia philosophia tanítását kívánja. Ennek olyan a fontossága a theológiában, mint az összehasonlító bonctannak az orvostudományban. A keresztyénségnek az emberiség vallásos fejlődésében való igaz helyét és jelentőségét csak akkor foghatjuk fel igazán, ha előbb a vallás fejlődése első időszakát, a természeti vallást, mely csupán természeti öntudaton és a moralizmust, mely már magasabb törvénytudaton alapul, megértettük. A vallástörténetben, mint organikus egészben a keresztyén egyház története mithologia filozófia nélkül kiszerkesztett csonka darab.

2 A megismert vallásokban — minden különbözőségük dacára — volt valami közös és ezekből a megegyező vonásokból vélték a nacionalisták megalkotni a természeti vallást, ahová minden vallásnak el kell jutnia. így vették észre, hogy morál a vallás lényeges alkotó része. Az valami praktikus, megfogható dolog, ne'ii pedig titokzatosság, amiből olyan sok van a vallásban. Az emberi ész számára az felfoghatatlan, vele mit se tud kezdeni, azért a vallás célját abban látják, hogy praktikus, hosszas útmutatásokat, boldogságot adjon már ebben az életben s ne a túlvilág titokzatosságairól beszéljen. A racionalistáknál lépten-nyomon olvassuk, hogy öröm, boldogság a vallás alapja s az élettel, a világgal meg vannak elégedve. Isten nem alkotta ezt az alsó világot sem tötnlöcnek, sem kinzóhelynek, sem pokolnak, hanem alkotta ezt az igazi bölcsek számára paradicsomnak. Vajda Péter erkölcsi prédikációiban nem a jövendő életre, hanem a jelenre oktat. Itt iparkodik javítani, nemesíteni, szépíteni és igen nagy hibának tártja, hogy a tanítók a népet és a nem népet jobban igyekeznek a jövendő életre elősegíteni, mint a jelenre. Isten maga is boldogság és azt akarja, hogy legyünk boldogok mi is. Hisz maga a természet boldogságot lélekzik, kéjben mosolyog, örömet párolog, örvendjünk mi is, legyen minden lélekzetünk az üdv és boldogság.

3 1 J. m. 66. 1. 2 Pályamunkák stb. II. 45. 1. » Széchy K. J. tn. 182. 1.