Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

8-9. szám - A magyar racionalista theologia. Lic Fizély Ödöntől

— 198 ­megmohositotta. A szentírás méltósága kívánja meg, hogy ami oda csak becsúszott, az ne legyen ott. A 13. és 14. vers maradjon a Jásár könyvében. A vallás nem veszt el egyetlenegy csodát sem, ha világosságra jön, hogy az, amit néhány vallásttartók csodának tartottak, nem az volt. Mert sem az ó-, sem uj-testámentomi írók ezt a csodát nem hitték. Senki Habakukon kívül a napnak meg­állásáról nem emlékezik. Ő pedig ugy emlékezik meg, hogy ő a napot és holdat az ő zabiájához köti, mely volt Gibeonban és Ajjalon völgyében. Ha valahol helye lett volna ezen csodatétel említésének, ugy Nehemiás 9. részében, a 105, 106., 136. zsoltár­ban, melyekben sorra előszámláltatnak az Istennek mindeddig történt csodatételei, de a nap megállításáról legkisebb szó sincs. Ha Pál hitte volna, soha el nem hallgatta volna ezt a csodát, mely minden csoda közt a legnevezetesebb és legnagyobb lesz, mert az egész természetnek hírével esett volna meg. Pál nem emlékezik mé'g akkor sem róla, mikor a Zsidókhoz irt levele 11. részében Józsua dicséreténél Jerichó kőfalainak a ledőléséről szól. Pedig a nap megállítása nagyobb csoda volt. A vallás tehát nem vészit egy valóságos csodát, de megszabadul a szentírás isteni eredete ellen való olyan ellenvetéstől, amelyről visszapattant még eddig minden felelet a legbuzgóbb és legtudósabb oltalmazótól is. 1 A bibliai kritika mind erősebben tör utat magának. Varga István debreceni tanár 1807-ben Exegetikai theologia, 1816-ban pedig Az ujtestámentomi szent írásoknak a kritikai históriája és hermeneutikája c. munkáit adta ki. Az ó- és uj-testámentomi ira­tokkal foglalkozik kritikai alapon. Könyve bevezetésében azt mondja, hogy német francia és más nyelvű forrásokból merített. Griesbach, Semler, Eichorn irányát követi, bár sokszor a tudós és egyházá­nak hive küzdenek benne. A racionalizmus bélyegét viseli magán Sebestyén István pápai theologiai tanár Messiologia c. munkája. 2 Szövegkritikával lépten-nyomon találkozunk nála. Az ujabb magya­rázókkal vallja pl. hogy IV. Mózes 22—24. rész nem Mózestól való, hanem hogy halála után került oda. Mózes Írásainak az összeszedői és elrendezői a haláláról szóló toldalékokkal együtt ezeket a furcsa és csodálatos részeket, melyek az Izrael nemzeté­nek becsületére szolgáltak, bevették a Mózestól megirott igaz históriák közé, — az effélékben gyönyörködő tudatlan, babonás izraeliták kedvéért 3 A messiási idea származását ismertetve a bűnbeesés kérdését hosszasan tárgyalja. Azoknak az érveit, akik benne meglett történetet látnak, fél oldalon felsorolja. Ellenben 20. oldalon foglalkozik azokkal, kik abban mithoszt látnak 4. Teller, 1 109. 1. 2 Messiologia avagy az ó-testámentomi szent könyvekben meghirdetett Messiásról szóló nevezetesebb jövendöléseknek az eredeti zsidó nyelv szerint rövid megvilágositása s chronologiai előadása egy értékezéssel a Messiásról elől és utói chronológiát szem elibe terjesztett táblával 1835. s g3 ] * U. o". 12-31. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents