Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

6-7. szám - Ismertetések - Otto Rudolf: Das Heilige. Lie. Fizély Ödöntől

Ismertetések. Das Heilige. Über das Irrationale in der Idee des Göttlichen und sein Verhältnis zum Rationalen von Rudolf Otto. Breslau 1918. 202 1. Ára M 4 79. Otto Rudolf a göttingeni, azután a breslaui s jelenleg a marburgi egyetem tanára nem nagy számú, de annál értekesebb munkáival tette nevét jól ismertté nem csak a theologusok, hanem az előtt a tudós világ előtt is, mely a világnézet kérdéseivel szeretettel foglalkozik. A Naturalistische und religiöse Weltansicht és a Kantisch-Fries'sche Religionsphilosophie munkáira kell csak ráutalnunk. A vallástörténet kérdései sem maradtak rá hatás nélkül. Bejárta Indiát, Chinât s ott tanulmányozta a buddhismust s a többi vallásformákat a „forrásnál". Mindenütt keresve azokat a gyöngyöket, melyek egyik vagy másik vallás igaz értékeit képezik. Nem intellektualista, aki a ráció szemüvegén néz és becsül sokra valamit, hanem van érzéke, hogy meglássa s figyelmünket arra irányítsa, ami a vallásban nem forma, hanem a lélekből való, élet, belső tapasztalás, valóság. Ez a munkája különösen értékes e tekintetben. A keresztyén istenfogalomban Isten lélek, akarat; analógiájára az eszes személyiségnek, amit az ember magán hord, de természetesen a végtelen tökéletességig gondolva. Amennyiben a keresztyénségnek Istenről ilyen elemezhető fogalma van, az racionális vallás. Másfelől a racionális jelzők nem meritik ki az Isten lényegét. Sőt az ember akkor érti meg igazán, hogy mily kevéssé meritik ki, ha látja, hogy Istent általuk nem foghatja fel és azért őt máskép, kell felfognia. Itt az ellentét a racionalizmus és a mélyebb vallásosság közt. Az orthodoxia is az Isten eszméjét racionalizálta egyoldalúan. És ez a racionalizálás uralkodik az egész vonalon. Az emberek csodálatos módon behunyják szemeiket az elől, ami a vallásban a specifikus. Mert a vallás racionális tételekkel soha sem lesz kimerithető. Ezekután tér át a szent (das Heilige) fogalmának a tisztázására. Megállapítja, hogy ma alatta az abszolút tökéletet, morálist értjük. De e szónak a héberben a qados, a görögben a hagios, a latinban a sacer jelentésében van valami sajátos eredeti érzelmi visszahatás (Gefühlsreflex), ami a morállal szemben közömbös és ami magában véve mérlegelendő. A szent fogalmára uj szót alkot és ez a numinősus, (numen-ből), amelyből kivonandó (minus) minden morális, sőt racionális momentum és ez az ami minden vallásban mint sajátos belső élemény jelenik meg. E nélkül vallás nem lenne vallás. Ezt a szerző a szó szoros értelmében nem tudná meghatározni. Csak azt tudja mondani róla,