Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

6-7. szám - Ismertetések - Otto Rudolf: Das Heilige. Lie. Fizély Ödöntől

— 171 — hogy az az X. rokonságban van ezzel, amannak pedig az ellentéte. Ez az X., mint minden, ami lélekből való csak felébreszthető egy emberben, de rá meg nem tanítható. Azért a szerző fel is szólítja olvasóit, hogy idézzék fel magukban erős, lehetőleg egyoldalú vallásos érzéseiket. Mert vallásos érzés nélkül igazán nehéz valláspsichológiát űzni. Analizálva azt az érzelmet, melyet a numinosus a lélekre hat I. Mózes 1827-ben olvasható példával szemlélteti, mikor Mózes azt mondja az Istennek : Kívánkozom veled beszélni, én aki por és hamu vagyok. Nem a függés érzelmét látja itt kifejezésre jutva, hanem a teremtmény érzelmét, aki a saját semmiségében elsülyed azzal szemben, aki minden teremtmény felett van. Ezt az érzést elnevezi Kreaturgefühl-nek. Amikor pedig magáról a numinosusról beszél, azt misterium tremendumnak nevezi, ami fogalmilag valami negativ, de az érzelemben átélhető positive. A vallásos misztérium az az egészen „más valami" ami a megszokottnak, az érthetőnek a szférájából kiesik s azért a kedélyt csodálattal tölti meg. Érdekesen elemezi őt ilyen cimek alatt : Das Moment des tremendum, der Magistus és des Energischen (14-26 1) De a numinosusnak van egy másik jellemző tulajdonsága s ezt a szerző ezzel fejezi ki : a fascinosus. A tremendummal valami ellentétes, a mi vonz, megigéz. Mint racionális momentumok parallel haladnak vele : szeretet, könyörület stb. De ezek nem meritik ki. A még „több", amely a vallásos vágyódásban az ünnepiesség pillanatában lesz nyilvánvaló. Numinosus érték gyanánt a szentet (sanctum) •állapítja meg, amellyel szemben álló kategória, a profán, amelyből értékelve a numen : Tu solus sanctus. A sanctus nem jó, vagy szép, hanem a numinosus érték, amelynek a teremtmény részéről megfefel a numinosus értéktelenség. Keresve egy terminust reá azt az augustus-ban találja meg, amely az istentől eredő uralkodókat illetett meg. Amit a numinosus értéktelenség alapján a bűnről beszél 59—65 1., abból sokat tanulhatnának az örökösen bűnről prédikáló theologusaink. Tanulságosak azok a módok és eszközök, amint a vallásban a numinosus kifejezésre jut. A primitívben a borzasztó a rettenetes, később mint pl. Jes. 6-ban a fenséges. A művészetben két mód van reá a homály és a hallgatás. Érdekes amint az ó-testámentomon kezdve, az ujtestámentomon folytatva a történetben, különösen Luthernál utal rá a numinosus megnyilatkozására. Megérdemelné ha külön, részletesen lennének ezek a fejezetek ismertetve. A történeti áttekintés után következik két részben a szent mint tisztán a priori kategória tárgyalása. Ez a kategória racionális és irracionális elemekből áll. A numinosusnak az ideái és a vele megegyező érzések, mint a racionális ideák és érzések tiszta ideák és érzések, amelyekre Kant kritériuma a tiszta fogalmakra és érzésre alkalmazható. Ezek mélyen el vannak rejtve az ember lelkében, melyek mint sejtelem, vágyódás jutnak kifejezésre s akkor jutnak nyugalomra, hogy ha céljukat elérték. Egy fejezetben részletesen tárgyalja, hogy mikép lépnek fel a történet folyamán. Szól a varázslatról, mithoszról stb.