Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
1. szám - Bisterfeld első meghívása Leidenbe. Miklós Ödöntől
— 17 tanszékét neki ajánlják fel, 1 amiről őt Rivetus sietve érlesiti. Erre a levélre Bisterfeld 1640. julius 17-én és augusztus 13-án válaszol, amikor azonban még nem volt kezében a hivatalos meghívás. A gondnokok ezt csak május 25-én kelt latin nyelvű levelükben hozzák tudomására. A levél nagy jóindulatot és Bisterfeld különleges erdélyi helyzetéhez mért óvatosságot árul el. Walaeus meghalt, Thysius nagyon beteg — irják — igy vetették a szemüket őreá, kinek kegyességét és tudományát figyelmükbe ajánlták, akik előtt azt mélyebben feltárta. Buzdítják, hogy meneküljön az „áskálódásoknak az udvari és egyéb cselszövéseknek vihara elöl" s jöjjön hozzájuk, amily hamarosan ez lehetséges, mert az iskola ügye a tanárhiány miatt aggodalomba ejti őket. Rendes fizetése 1200, rendkívüli 200, lakáspénz pedig 300 frt lesz évenkint, azonkívül 55 frt „pro jure tunica et cuniculorum" s a szokásos mellékjövedelmek. Közlik egyben, hogy Rákóczinak, ki őt annyi kegyben részesíti, írnak, kérvén elbocsátását. A hozzá irt levelét azonban e meghívó levéllel együtt neki küldik, ki azt, ha jónak látja, adja át személyesen a fejedelemnek, ha pedig netalán más mód a fejedelem elbocsátási engedélyének megnyerésére célravezetőbb lenne, azonnal közölje velük.' 2 I. Rákóczi Györgyhöz irt levelük szintén arra hivatkozik, hogy Walaeus halála és Thysius betegsége miatt mily nagy csapás érte az iskolát, mit legjobban helyrehozni csak Bisterfeld képes. Itt e helyen nagy szolgálatot tehet az erdélyi ifjaknak is. : i Bisterfeld ugyan már augusztus vége előtt megkapta a levelet, de csak magánúton (Rivetus) közölte velük, hogy elfogadja, amint hivatkozik is erre az augusztus 31-én és október 12-én kelt levelére abban a hivatalos jellegű válaszban, amit 1641. február 14-én intéz a gondnokokhoz. 4 Hálálkodik azért a kitüntető jóságért és reményli, hogy módjában lesz a bizalmat megérdemelni, bár érzi csekély erejét. A fejedelemmel csak nem régiben beszélhetett, mert az most tért csak vissza Magyarországból, mely alkalommal nagy nehezen bár, de megígérte elbocsátását. Mindazonáltal április előtt nem indulhat útnak, addig is kéri, hogy küldjenek neki a Staten Generaal részéről útlevelet Danzigba Niclasiushoz. Két hónappal később április 26-án irt levelében értesíti őket, hogy két héten belül utrakel, bár a fejedelem időközben meggondolván még egyszer a dolgot azt ajánlotta neki, hogy tegyen le tervéről, de végre is alázatos kérésére és alapos érveire megnyugodott Isten akaratában. 5 1 Molhuysen i. m 247. o. 2 Resolution van de Curatoren (Gondnoki határozatok jegyzökönyve, a következőkben csak Res. Cur. idézve.) 5. kötet fo 59 h 60*- (Leideni egyetemi levéltar. Alosztály : gondnoki levéltár 4. sz.) a U. 0. fo 60b-61a« U. o. fo 133 a—134 a- A levél kelte : XIX. kai. Febr. ezt helyesen tehát január 14-ikére kellett volna átirnom. A következő levelében azonban B. egész határozottan utal erre a levélre, mint „14 Februarii datas', igy kénytelen voltam ezt a dátumot adni s egyben megjegyezni, hogy B. tévedésből vagy egyik vagy másik esetben elirta magát. 5 U. 0. fo 134a- 135a Theologiai Szaklap és Könyvujság VI.
