Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

5. szám - Ismertetések - Magyar Protestáns Történelmi Emlékek I—II. füzet. Dr. Zoványi Jenőtől

— 152 — hivatott tollból birni igazán örömére szolgálhat minden szakembernek és minden érdeklődőnek. A munka időszakokra felosztása és anyagának tárgykör szerinti beosztása is egészen sikerült, mert minden izében alkalmas az áttekintésre. A művelődéstörténeti vonatkozásokra rendkívül nagy gondot fordit szerző mindenütt, s már csak ezzel is kitűnő történeti érzéknek adta tanújelét Ám másképen is sokszor tanúságot tesz erről a jogász-embernél eléggé ritka történeti érzékéről. Egyfelől helyes belátássel képes megállapítani az események háttérben működő rugóit, másfelől minden tartózkodás nélkül igazságos bírálatot mond még saját egyházának is a ténykedései felöl. A világiak 17. századbeli könnyű elpártolásának okát abban is keresi, hogy nem levén közvetlen belészólásuk az ev. egyház ügyeibe, nem is érezték a hozzákötöttséget, a vele való szolidaritást. (Ez az indok ugyan már nem szerepelhetett az erdélyi főnemesek 18. századbeli katholisálásánál.) Az egyházfi hivatalában helyesen látja meg a későbbi felügyelői, gondnoki stb. tiszt csiráját. Az egyetemes felügyelői állásról tiszta látással gyanítja, hogy nem Mária Teréziának, hanem már 11 Rákóczi Ferencznek az idejében vette kezdetét. A tanítók jogköveteléseinek szociális alapgondolatát a kötelességekkel való túlhalmozottságukban bizonyára a valóságnak megfelelőleg találja meg, s általában hiven jellemzi a tanítói állás jogi fejlődését. Több alkalommal méltán ostorozza egyházának eljárását és gondolkozását, kivált türelmetlenségét és egyeduralmi törekvését. Bár abban bizonyára nincs igaza, hogy az ellenreformációt a reformációhoz csatlakozottak erőszakossága hivta volna életre, mivel az anélkül is épen olyan üldözést fejtett volna ki emezek ellenében. Viszont abban tökéletesen igazat kell adnunk neki, hogy egyik egyház sem vethet szemére semmit a másiknak, mert mindegyik visszaélt esetleges hatalmával a többinek a rovására, s tény, hogy épen a Protestantismus szellemének ez bizony nem felelt meg Az egyház kebelében a szabad kutatás és nyilatkozás durva elnyomása, a hitvallásoknak az egyháztagok hitére való rákényszeritése ellen is keserűen kikel, mint ugyancsak a Protestantismus szellemével ellentétes eljárások ellen. Általában véve emelkedett világnézet, tisztult felfogás, hamisítatlan szabadelvüség, pártatlan ítéletre s minden irányban egyenlő mértékkel való mérésre törekvés voul át az egész munkán, és tényleg sikerült is kikerülnie minden felekezeti elfogultságot és részrehajlást, az egyháztörténetírásnak eme nálunk nemcsak gyakran előforduló, hanem a fanatismus és korlátoltság által meg is kivánt rút kinövéseit. Meg kell még említenünk, hogy tudásunkat is nem egy ponton előbbre viszi, vaey pedig eddig ismeretlen adatokkal támogatja. így p. o. a lelkészek előképzettségének fokára, a Formula Concordiae hazánkban való elterjedésének körülményeire, a veteristákra, az esperesi hivatal időtartamára, a magyar protestánsoknak a külföldi protestáns fejedelmekkel való érintkezésére, Zabler Péternek egy ismeretlen müvére, a gömöri superintendentia keletkezésére s a tiszainak kialakulására, a II. Rákóczi Ferencz türelmességére s a felekezetközi békeség