Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

5. szám - Ismertetések - Magyar Protestáns Történelmi Emlékek I—II. füzet. Dr. Zoványi Jenőtől

- Í5Í — zófiailag spekulált" de ezzel sohasem fejezte ki azt, hogy mint keresztyén mit hisz, akkor bizony ez is csak a kettős igazság egy neme és semmivel sem több. A III. részben Bruno filozófiáját taglalja szerzőnk. Sorba veszi ennek forrását és ami — hangos elismerést érdemel — külön tárgyalja metafizikáját, vallásfilozófiáját, természetfilozófiáját, ismerettanát, esztétikáját, etikáját, a végén pedig összefoglalólag méltatja Bruno rendszerét és dicséretreméltó tárgyilagossággal ismerteti más gondolkodókra tett hatását. így pl. kellő mértékére szállítja le Bruno hatását Spinozára és Leibnizra, melyre nézve általában túlzó nézetek vannak forgalomban a filozófia történetében. Igen érdekes az a megállapítása is, hogy némely modern monisztikus gondolkodó (Bölsche Wölle) részben brunoi tanok hatása alatt fejlesztette ki eszthetikai-panteisztikus világnézetét. Szelényi Öáön. Magyar Prolcsíáns Történelmi Emlékek. Szerkeszti és kiadja dr. Kovács Sándor, a pozsonyi ev. theol. akadémia igazgatója. I.—II. füzet. 1916—1917. Merész vállalathoz kezdett hozzá a szerkesztő-kiadó, de annál teljesebb elismerést érdemel. Midőn a Magyar Történelmi Társulat is felhagyott a Történelmi Tár kiadásával ; — midőn a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság is megszüntette a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattárt ; — amidőn tehát körülbelül egyedül a Magyar Tudományos Akadémia tesz közzé néhanéha egy-egy történelmi kútfőt: akkor nekifogni egy ilyen vállalkozásnak, nem törődni a magyar és különösen a protestáns közönség ellanyhult, sőt némely egyházi körök általt mesterséges ellanyhitásra szánt történelmi érzékével, bizony csakis szent lelkesedéstől, nemes ügybuzgóságtól áthatottan lehetséges. Kiváló érdeme doktor Kovács Sándornak, hogy ha különnyomatok is vállalatának megjelent füzetei, igyekszik némileg helyrepótolni azt a mulasztást, melyet a protestáns irodalmi társulatok és egyházi hivatalos körök közönyössége követ el a történettudománynyal szemben. Az eddig megjelent két füzet elseje: „II. Petrőczy István és Révay Erzsébet levelei 1690—1699." Nem sok mondani valónk lehet róla. Egyházi, pláne egyháztörténeti vonatkozás alig akad benne, köztörténeti sem sok. Leginkább Petrőczynek, később a rózsahegyi zsinat világi elnökének és húgának, a költészet és lutheránus egyházi irodalom terén szoigalmaskodó Katalin Szidóniának, Pekry Lőrincznének az életrajzához szolgáltat gyér adatokat a 17. század kilencvenes éveiből. Annál értékesebb a vállalat második darabja: „A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520—1740", melyet a korán elhunyt jeles Mikulik József irodalmi hagyatékából rendezett sajtó alá a szerkesztő-kiadó. A füzetben előforduló némely apróbb tévedések megvilágításától és helyreigazításától ezúttal visszatart a szerző tiszteletreméltó emléke iránti kegyelet. Hanem annál inkább hangoztatnunk kell azt a meggyőződésünket, hogy a nagy utánjárással és kellő hozzáértéssel készült monographia igen becses terméke egyháztörténeti irodalmunknak. A sok tekintetben különleges helyet elfoglaló, önálló fejlődésü gömöri ev. esperesség történetét ilyen