Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

5. szám - Aktuális kérdések. Homola Istvántól

— 148 — Azonban az sem helyes és megfelelő beállítása a kérdésnek, a mennyiben ez csak azt mutatja, hogy az egyes hitfelekezetek közül számszerint mennyi a magyar anyanyelvű. A kérdésnek jogos, igazságos és méltányos beállítása csak az lehet, mely azt vizsgálja, tünteti fel, hogy melyik egyház, melyik hitfelekezet jobban, bensőbben azonosítja magát a magyarsággal, melyik tesz nagyobb szolgálatot a magyarságnak, melyik tesz, hoz nagyobb áldozatot a magyar kulturáért, a vallás-erkölcsi élet ápolásáért, a magyarság erősödéséért, egyszóval Magyarország boldogulásáért, jövendő biztosításáért ? E tekintetben a hazai ágostai hitvallású evangélikus egyház a testvér hitfelekezetek közötti versenyben, ha nem is kérkedik az elsőbbséggel, de joggal és büszkén hivatkozhatik és mutathat arra, hogy a magyarság egyik legerősebb bástyája volt a múltban, az ma a jelenben és lesz a jövőben is. Mert éppen azzal, hogy nagyszámú (31 "5% német, 34-67o tót) nem magyar anyanyelvű hivei között ápolja és fejleszti a magyar nyelvet, magyar érzületet, a magyar hazához való hűséget és ragaszkodást, tesz oly megbecsülhetetlen szolgálatot a magyarság ügyének, a milyennel egy hazai hitfelekezet sem több joggal nem dicsekedhetik. Debrecenben nem kell a debreceni református anyaszentegyháznak a magyarság érdekeit, a magyar kulturát őrizni, ápolni, fejleszteni, megteszi azt a debreceni tiszta magyarság önmagától is, a debreceni református anyaszentegyház nélkül is. Hanem ott a perifériákon, az idegen, más anyanyelvűek tömkelegében, a hazafias egyházak hitfelekezetek templomai, iskolái, nemcsak a valláserkölcsi kulturális életnek, hanem egyúttal a magyar nyelvnek, magyar kulturának, a hazafias érzületnek, egyszóval a magyarságnak is, templomai, iskolái védő és ápoló várai. Igy méltóztassék a kérdést beállítani s ezen szempontból megvizsgálni és megítélni, mert csak igy helyes, jogos és igazságos. Minden más beállítás, melylyel nemcsak a mindennapi életben, a társas érintkezéseknél, de a sajtó, társadalom terén is igen gyakran találkozunk, szerintem nem más, mint hiu üres kérkedés egyrészt, jó üzleti, gyakorlati megtévesztő politika másrészt, mely a magyar vallás piadesztáljánál minden más felekezetet, vallást gúnyolva, kicsinyelve lenéz s minden előnyt, privilégiumot, anyagi hasznot a maga számára arrogál. Ám ezzel szemben nemcsak Pezenhoffer Antal róni. kath. iró ellenében, de mindenkivel szemben az egész vonalon a leghatározattabban óvást emelünk és a leghatározattabban tiltakoznunk kell. Kassa. Homola István ev. lelkész,