Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

5. szám - A magyar ev. iskolák története a reformációtól napjainkig különös tekintettel a középiskolákra. Lic. E Ö.-töl

gyözödést a közegyház érdekében szükséges fegyelemmel összeegyeztetni. Az iskolákban különböző tanrendszerek voltak érvényben és egyik iskola nem volt tekintettel a másikra. Az iskolai fokok elkülönüléséről és az evangélikus népiskoláról szól a szerző az ötödik fejezetben. A 18. század végéig hiába keressük a ma megalkotott iskolai fokokat. Tisztán elemi iskola még faluhelyen is kevés volt, mert ha a tanitó csak egy kicsit tevékeny volt, akkor magasabb tudományt is tanitott. A gimnáziumokban is nagy a különbség. Egyesek a latin grammatika befejezéséig vitték fel, némelyik pedig főiskolai jellemüek. Az iskola fokok elkülönülése történetét nehéz megírni. Itt nagy a változatosság. Mig a reformáció idejében a fejlődés, hogy az izmosodó gimnáziumból kiválik az elemi iskola és önállósul, addig az ujabb keletű gyülekezeteknél (II. József türelmi rendelete hozta őket létre) az elemi fok kibővül gimnáziummá, hogy melléje idővel ujabb elemi osztályok sorakozzanak. A szerző részletesen szól a 18. század tanügyi mozgalmainak a hatásáról : a reáliák térfoglalásáról és a célszerű racionális módszerről. Tanterveink a Schedius és a zayugróci is megkülönböztetnek elemi és polgári iskolákat. Az 1848. XX. t. c. állami feladatnak mondotta az iskola ügyet. Evangélikus egyházunk 1861 és 1864. tantervet ad ki az elemi iskolákra nézve. Mig az 1868. XXXVIII. t. c. kimondja, hogy a hazai hitfelekezetek is fentarthatnak bizonyos feltételek alatt iskolákat. Az utolsó más fél évtizedben a felekezeti jellem ébredését észlelhetjük mindenfelé. Evangélikus egyházunk a humanisztikus középiskolának adott elsőbbséget. A reáliskolának nem volt talaja. Bőven foglalkozik a szerző az evangélikus középiskolákkal a 6. fejezetben. Nemcsak jelentőségénél fogva, hanem mert itt az anyag is a legbővebb. Besztercebánya, Selmecbánya, Sopron, Eperjes, Késmárk és azután Pozsony a legrégibb középiskolák, melyek a reformáció századának a kora óta máig az evangélikus tanügy szolgálatában állanak. A protestáns szervezetlenség átka a tanügy terén is éreztette átkos hatását. Több izben hangoztatták az egyformásitát szükségét. De mégis csak külső impulzusnak kellett jönni, hogy az egyetemes iskolarendszerek megalkotásának a munkája meginduljon. A Ratio educationis volt a külső indító ok. A 19. században, napvilágot látott egyetemes tantervekkel foglalkozik részletesen. És pedig az 1806. Schedius félével, amit 1837-ben átdolgoztak. Azután az 1841. zayugrócival, melynek jelentősége, hogy az egész vonalon győzelemre jutott a nemzeti szempont. 1860-ban Prónay Gábor Pestre hivott össze egy értekezletet. Az itt megalkotott tanterv a magyar nyelv tanítását helyezi a gimnáziumi tanulmányi rend központjává. 1869-ben volt az acsai értekezlet, de az itt hozott határozatokra nem került sor, mert 1883-ban hozott törvény uj alapokra fektette hazánkban a középiskolai oktatást. 1886-ban a Böhm Károly-féle tanterv a gimnázium feladatát az értelmi erőnek olyan mérvű kifejtésében látja, hogy a tanuló önálló ítéletre tegyen szert. A cél